November elején hosszú betegség után meghalt Határ Győző felesége, Prágay Piroska, akitől az író azt remélte, hogy támasza lesz öreg napjaira.

Az idős írót lesújtotta a társ elvesztése, magába roskadt, azt kérte, hogy barátai lehetőleg ne zavarják, csendben akar gyászolni.

Közben azonban megérkezett Határ Győzőhöz a brit trónörökös, Károly walesi herceg felkérése, hogy, mint az l956-os angliai magyar menekültek korelnöke, vegyen részt a forradalom évfordulóján tartandó megemlékezésen, a St. James's palotában.

Az író megjelent az ünnepségen, felsegítették a pódiumra és ülve mondta el beszédét, miszerint minden korszakban díszlet szerű háttér tágasodik egy-egy ország lakosága mögött, és most 1956 a jelenlegi nemzedékek meghatározó háttere.

A beszéd után a Walesi herceg személy szerint mondott köszönetet Határ Győzőnek és másnap hatalmas virágkosarat küldetett a címére.
Úgy tűnt, hogy gyászában kicsit felderült az özvegyen maradt író. Talán csak látszat volt ez.

Határ Győző a legutolsó napokig alkotott. Magát főként filozófusnak tartotta, de az irodalomtörténet költeményeit méltányolta leginkább. Nemrég arról beszéllt, hogy ha Arany János őszikéket írt a Margitsziget fáinak árnyékában, s még hetven éves sem volt akkor, mit szóljon ő, kilencven évesen.

Az ő költeményei eszerint télikék, mondotta, s "az ötödik évszakban" születtek.

Hatalmas életművet hagyott maga után. Versesköteteket, drámákat, filozófiai traktátumokat, regényeket, műfordításokat.
Formabontó avantgárd volt, és utánozhatatlan nagymestere a magyar nyelvnek.

Hazájában minden politikai rendszerrel meggyűlt a baja. Horthy-paródiája miatt nemzetgyalázás vádjával börtönözték be, 1945 után pedig sikertelen határátlépési kísérlet után került börtönbe. Ott bántalmazták is, az ütlegelés miatt élete végégig rosszul hallott az egyik fülére.

A Rákosi-korszakban, mint kozmopolita, Nyugat-barát, polgári írót, nem engedték publikálni. Ekkor számos kiváló műfordítása született.

Az 1956-os forradalom után Ausztria felé vette az útját, feleségével átjutott a határon, és Bécsből a BBC magyar osztálya hívta meg munkatársnak. 1976-ig nyugdíjazásáig dolgozott ott, ő volt a magyar adás színházkritikai rovatvezetője.

Később a Szabad Európa Rádióban hangzottak el kulturális tudósításai.

Az emigrációban is fáradhatatlanul alkotott. Õ maga tervezte és szedte ki vaskos bibliofil könyveit, amelyek kis példányszámban jelentek meg, örülhetett, akinek jutott belőlük. Franciára is lefordították több regényét, például a Pepito és Pepita címűt, a franciák jeles erópai szürrealistaként tartják számon.

Az angol könyvkiadással nem volt szerencséje. Angliában két színdarabját játszották kamaraelőadásban.

Hazájában azonban nagyon nagy megbecsülésnek örvendett Határ Győző 1989 után. 1991-ben elnyerte a Kossuth-díjat, 1994-ben a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét és tiszteletbeli tagjának választotta a Széchenyi Akadémia.