A Naftna Industrija Srbije (NIS) működteti Szerbia egyetlen olajfinomítóját Pancsovában. A vállalat a Gazpromnyefty tulajdonában van, de az orosz cég az amerikai szankciók miatt eladni kényszerül, Washington intézkedései ugyanis olyan helyzetet teremtettek, hogy orosz tulajdonban már nem tud működni ez a vállalat. Deák András az InfoRádióban hangsúlyozta: ez egy kényszerű eladás, a folyamatot pedig az oroszoknak, a szerbeknek és majd az amerikai szankciós hatóságnak is jóvá kell hagynia.

Vevőként jelentkezett korábban a magyar olajvállalat. A Mol már lassan egy éve tárgyal, irányítói jogkör megszerzésére törekszik.

„A szerbek – nyilvánvalóan tanulva a horvát INA esetéből – ezt puhítanák, nem akarnak teljes mértékben engedni, illetve az oroszok sem önszántukból adják el ezt a céget, ők is játszanak az idővel, próbálják azt húzni, hogyha nem lenne ez a kényszer, nem adnák el a céget. Ezért tart ez ilyen sokáig. Arról már nem is beszélve, hogy nagyon úgy tűnik, mintha még amerikai érdeklődés is lenne a cég iránt. A kezdetektől volt egy ilyen gyanú, és megjelent például egy arab cég a NIS háza pályán, amit bevettek az üzletbe, de nem lehetett megmagyarázni ép ésszel, hogy ők mit keresnek ott. Lehet, hogy valamiféle amerikai felkérésre érkeztek” – mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársa.

Közrejátszhat az is a szakértő szerint, hogy megegyezett Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök egy jelentős gázolajszállításról. Illetve most éppen egy olyan szakaszban vannak az amerikai–orosz kapcsolatok, amikor láthatóan alkudoznak, üzletelnek. Mindemellett részben – mivel ez egy politizált ügylet –, az is számít Deák András szerint, hogy Orbán Viktor már nem miniszterelnök Magyarországon, és épp ő volt az, aki az itt érdekelt vezető politikusok mindegyikével jó kapcsolatot ápolt.

Kiemelte: a Mol mellett a fő érv az lenne, hogy egy iparágilag értelmes választás. A régióban meglévő, a portfólióba a NIS-t beépíteni tudó cég lenne, csakhogy épp az a helyzet, hogy ezek az iparági megfontolások nem meghatározók ebben az ügyletben.

A NIS egyébként a szerbiai nagy finomítón kívül dominálja a helyi nagykereskedelmi piacot, és a kiskereskedelmi piacon is jelen van – 50 százalékot meghaladó részesedése lehet. Valamekkora – nem túl mérvadó – részesedése van a szerb olajtermelésben, illetve rendelkezik külföldi aktívákkal is, például részesedéssel a boszniai kiskereskedelemben – sorolta a szakértő.

Amerika már többször halasztott a NIS elleni szankciók bevezetési időpontján, de azt nem tudni, megtennék-e ezt ismét.

„Egyszer már leállították a céget, a szerbek is időhúzásra játszottak, az oroszok is. Jelenleg nagyon rövid időtávú szankciós mentességeket kap a NIS, 1-2 hónapokról van szó, amit mindig meg kell hosszabbítania az amerikai félnek. E tekintetben Amerikánál vannak olyan lapok, amelyeket nem lehet megkerülni, végül ők fogják kimondani ezt az áment. És valóban, hogyha felmerül Donald Trumpban, hogy valamelyik amerikai cégnek vagy egy rokonának eladná ezt a céget, akkor olyan helyzetben van, hogy ezt megteheti. Azt hiszem, hogy Washingtonban pattog a labda, és el tudom képzelni azt, hogy végül valamilyen amerikai kézben köt ki a cég” – fogalmazott, hozzátéve, hogy azt nehezebb elképzelni, hogy hogyan tudja értelmesen működtetni a NIS-t egy olyan vállalat, amelynek nincs régiós portfóliója.

Deák András úgy látja, hogy a Mol számára ez sem anyagi, sem presztízsveszteséget nem jelentene. A magyar olajcég számára ez egy lehetőség volt, nem adnak el finomítókat minden nap a térségben. Egy ilyen cégnek, mint a Mol, ezt meg kellett próbálnia, de nem biztos, hogy minden körülmények között érdemes megkötni ezt az üzletet.

„Lehet, hogy annyi feltételhez lesz kötve az üzlet. Például a szerb kormány korlátozhatja a többségi tulajdon értelmes használatát. Lehet, hogy nem érdemes belemenni egy ilyen második INA-kapcsolatba. Éppen ezért a Molnak sem totális kényszer a vásárlás, de megpróbálnia szerintem meg kellett, bele kellett menni ebbe a bonyolult ügybe. És szerintem nekik kell csinálniuk” – mondta Deák András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársa az InfoRádióban.

A cikk alapjául szolgáló interjút Zsámboki Zsolt készítette.