Erdő Péter azt mondta: az 1956. október 23-i dátum a „szívünkben van”. Emlékeztetett: a dátum egyben Kapisztrán Szent János halálának 500. évfordulója. Ő volt az, aki Hunyadi Jánossal együtt megmentette Magyarországot. A nándorfehérvári diadalról szólva kiemelte: akkor Európa nemzetei a segítségünkre siettek a „pápaság oltalma alatt, akkor magyarok és nem magyarok küzdöttek azért, amit úgy hívtak: a kereszténység”.
Kifejtette, 1956-ban szintén nagyon sokan voltak Európában, akik egyetértettek velünk, akik azt szerették volna, ha Magyarország is csatlakozik Európához, azonban erre nem volt lehetőség. De voltak segélyszervezetek, jöttek ruha- és élelmiszercsomagok Lengyelországból és Amerikából is, ami nagy segítség volt – tette hozzá.
Felidézte: gyerek volt a forradalom idején, de emlékszik rá, mert az ő házuk is leégett a harcok során, így gyakorlatilag hajléktalanok lettek. Családjával előbb egy munkásszálláson húzták meg magukat, majd „elosztották” őket, és mindannyiukat egy-egy plébánia vette gondozásba. „Azt éreztük, hogy itt minket szeretnek", és hogy „az egyháznak ehhez valami köze van” – fogalmazott, hozzátéve, később ezek az emlékek az ő papi hivatása szempontjából is fontosnak bizonyultak.
Kitért arra is: a budai várban van Kapisztrán Szent János szobra, ezen pedig ez a tábla olvasható: „Nándor kőfalain megtörted a végveszedelmet, szent vezetőnk győzd meg mostani elleneink.” A nándorfehérvári győzelmet azóta is minden délben felidézi a harangszó, és „tudjuk, hogy ez nemcsak a múltra emlékeztet bennünket, hanem imádságra hív” – fogalmazott a bíboros.
