„Az erdei iskolák a 18.században egészségi szempontok alapján szerveződtek, légúti betegségekkel küzdő gyermekek részére. Ezek az iskolák alakultak át napjainkban olyan komplex tanítási formává, amely a tapasztalatra épít. Az erdei iskola jellegzetessége, hogy a helyszín sajátosságai kerülnek előtérbe” - mondta Vajtáné Boros Éva, az Erdei Iskola Egyesület elnöke.

Hozzátette: egy adott helyszínt választanak ki az erdei iskola szervezéséhez, ahol a terület komplex megismerése a cél. A diákok a helyszín megismerésén keresztül sajátítják el a tantervi anyagot.

„Nem a tudáson van a hangsúly, hanem a megismerésen és az érzékelésen. A gyerekek a misztikumtól haladnak a tudomány felé” - hangsúlyozta az Erdei Iskola Egyesület elnöke.

Mint mondta, az erdei iskolák a tanterv részei és minden tanévben előre meg kell szervezni őket, ennek megfelelően készülnek a tanév során. A következő tanévben a tanulók feldolgozzák az ott tapasztaltakat, majd erre építenek, akár több tanéven keresztül.

„A komplexitás abból fakad, hogy nem csak természetismeretet tanulunk az erdei iskolákban, hanem annak a területnek a kulturális vonatkozásait is felfedezzük, ahová erdei iskolát szervezünk. Megismerhetjük a helyszín irodalmi vonatkozásait, kultúráját, néphagyományait, a tradicionális ételeket, az ott fellelhető műemlékeket” - fogalmazott Vajtáné Boros Éva.

Az egyesület elnöke elmondta, hogy minden tantárgy része a megismerő folyamatnak, a helyi nemzetiségek felkutatása során a nyelvtanulást is bevonják.

„Az előkészítő folyamat során az órákon a tanulók interaktívan készülnek, útvonalterveket, számításokat készítenek arról, hogy az út mekkora költséget jelent és milyen távolságokat kell megtenniük. Tehát a matematikától kezdve, a testnevelésen át az informatikáig minden tantárgy része a folyamatnak, és az egyhetes ott-tartózkodás során is olyan komplex feladatokat kapnak, amelyek minden tantárgyat érintenek” - mondta el az InfoRádiónak Vajtáné Boros Éva.