Egy kézen meg lehetne számolni, hány futballsztárnak volt madárfüttyös, gond nélküli gyermekkora. Johan - azaz az anyakönyve szerint Johannes Hendrikus - Cruyff ebben nem kivétel. Amszterdam prolinegyedében született, amikor Hollandia még csak lábadozott a háború pusztítása jelentette kórból. Alig volt 12 éves, amikor elveszítette édesapját, a család minden terhe az anyára szakadt. Johan akkor már az Ajax játékosa volt, miután a família alig ötvenlépésnyire költözött a De Meer stadiontól.

Õ akkor még csak az Ajax igazoltja, az anyja viszont a klub alkalmazottja volt. Akkoriban keresett a klub új mosónőt, így Cruyff mama eladta a családi "gazdagságot" jelentő zöldséges bódéjukat, s "átigazolt" a Middenweg másik oldalára. Besegített a kantinban, sőt néha takarított is, minden munkát elvállalt, csak hogy pénzhez jusson.

Johan 13 évesen otthagyta az iskolát, hogy csak a futballnak éljen. Kockázatot vállalt, hiszen egy sérülés kettétörhette volna álmait. De tehetséges és szerencsés volt, s hamarosan már pénzt is keresett a focival. Az ifik közé kerülve előbb tíz, majd húsz, aztán a felnőttek közelébe jutva már nyolcvan gulden lett a jövedelme. Piet Keizer, a későbbi nagy Ajax balszélsője, Johan egyik legjobb barátja mesélte később, hogy a "kis Cruyff" számára akkoriban két Isten létezett: a foci és a pénz. Utóbbi legalább olyan fontos volt számára, mint az előbbi. Elege volt a szegénységből, érezte, egy nap még rászakad a mennyország. Már pöttömként megfigyelte, a profik egymás között szinte csak a pénzről beszéltek az öltözőben. Tapasztalatát jó mélyen az eszébe véste...

Cruyff tízévesen lett az Ajax igazolt játékosa, majd sebesen tört előre a ranglétrán. Tizenhét évesen már az első csapatban játszott, két évvel később pedig már holland bajnoknak, sőt válogatott játékosnak mondhatta magát.

Az Ajax és Johan életében tulajdonképpen 1965 nyara hozta meg a nagy fordulatot, amikor az előző évben majdnem kiesett csapat élére a klub Rinus Michelst szerződtette edzőnek. A már rendszeresen az első csapatban játszó Piet Keizer, Sjaak Swart, Klaas Nuninga vagy Henk Groot mellett olyan fiatalokat épített a csapatba, mint Wim Suurbier vagy Johan Cruyff. Velük az Ajax megkétszerezte egy évvel korábban gyűjtött pontjait, s hétpontos előnnyel nyerte meg a bajnokságot. Boldog idők köszöntöttek a Middenwegre.

Cruyff meghatározó emberré nőtte ki magát. Önbizalmával soha sem akadt gondja, nem terhelték gátlások. Nagy szerepe volt abban, hogy az Ajax a nemzetközi porondon is hírnevet szerzett magának. A piros-fehérek 1966 decemberében 5-1-re verték a Liverpoolt, de mindez csak amolyan előzetest, bemutatót jelentett a későbbi sikerekből. Azok az 1968-69-es idényben kezdődtek, az Ajax egészen a BEK döntőjéig menetelt. Egy esztendővel később a harmadik számú európai kupában az elődöntőig jutott a gárda, majd következett három csodálatos év, három BEK-győzelemmel.

A hollandok később azt mondták, Johan Cruyff ugyanazt tette Hollandiával, amit a beatzene Angliával, vagy a film Franciaroszággal és Olaszországgal. A háború miatt hosszú éveken át szégyenkező hollandokat újra büszkévé tette.

Mindeközben Johan a holland válogatottban is egyre fontosabb helyet vindikált magának játékával. 1966 szeptemberében a magyarok ellen volt először válogatott, majd a még tinédzserkorú csillag játszhatott a következő hazai, a csehszlovákok elleni mérkőzésen is. Egy ideig... Addig szidta ugyanis a játékvezetőt, míg az lezavarta a pályáról. Lehetett a bírónak némi igaza, mert a holland szövetség azonnal eltiltotta egy évre Cruyffot a válogatottságtól - igaz, a büntetést később a felére enyhítette.

Az európai elismertséget elsősorban az Ajax 1971-es BEK-győzelme hozta meg számára. Az albán 17 Nëntori és a svájci FC Basel búcsúztatása tartozott a sorozatban a könnyebb, a skót Celtic és a spanyol Atlético Madrid a nehezebb feladatok közé. A londoni fináléban a Puskás Ferenc vezette görög Panathinaikosz legyőzése "kötelező" volt a kontinens csúcsára kapaszkodott hollandok számára.

Bő félévvel később a France Football Johan Cruyffot választotta Európa legjobb játékosának. A "repülő hollandi" óriási előnnyel végzett az élen, több mint kétszer annyi pontot gyűjtött, mint a második helyezett olasz Sandro Mazzola. Jellemző az is, mennyire "egyszemélyes" csapatnak tartották akkoriban az Ajaxot: a második legjobb, Piet Keizer épp csak befért az első tízbe...

Nevetségessé lett a féltékeny ajaxos klubelnök, Jaap van Praag kirohanása (»Johan a pénzt választotta a futball helyett«), hiszen a Barcelona bajnoki címe éles kontrasztba állította az Ajax otthoni visszaesését. A holland gárda ugyan tönkreverte a Milant a Szuperkupa fináléjában (a milánói 0-1 után 6-0!), de a bajnokcsapatok mezőnyében már a Bayern nyitott új korszakot. Cruyff viszont újra megkapta a legjobb európai futballistának járó aranylabdát.

4

Második visszavonulása után már csak a partvonalon kívül "futballozott". Előbb az Ajax tanácsadójaként ügyködött, az 1984-85-ös idényben (miután kitört a balhé Aad de Mos és a Van Basten vezette játékoshad között) pedig már közel állt ahhoz, hogy az Ajax edzőjének mondhassa magát. Éveken keresztül tartó vitákat váltott ki személye, ugyanis semmiféle edzői licence nem lévén, a KNVB, azaz a holland szövetség szabályai szerint nem vállalhatott ilyen jellegű munkát. Mire megkapta a hivatalos engedélyt, már megnyerte az Ajaxszal az athéni KEK-döntőt, 1988 nyarán élete második (?) legfontosabb klubjához, az FC Barcelonához szerződött.

Alig foglalta el íróasztalát az edzői szobában, azonnal leváltotta az addigi stábot, hogy saját embereit ültethesse maga köré. Ám szó se róla, az eredmények őt igazolták. Az edzőként Katalóniában töltött évek alatt Cruyff nagyszerű csapatot épített. A Zubizarreta, Bakero, Alesanco, Julio Salinas, Goicoechea, s persze a remek légiósok, Ronald Koeman, Sztoicskov, Laudrup, Romário köré épített gárda alkotta a Barça Dream Teamjét.