Az a jó, ha egyetlen külföldi állam sem kontrollál olyan magyar céget, amelynek stratégiai jelentősége van. Beszéljünk világosan: én azt az álláspontot képviselem, mely szerint általában az a jó, ha a vállalkozásokban magánkezdeményezés van. Mert a magántulajdonos az esetek nagy többségében - nem mindig - mégiscsak hatékonyabban működtet.

Azért szép számmal vannak példák Magyarországon is. Például a Horn-kormány idején stratégiai jelentőségű szolgáltatókat privatizáltak állami tulajdonban lévő külföldi cégek.

Igen. Azt nem tartanám jónak, ha kontroll nélkül megengednénk, hogy az, amit mi privatizálunk, azt egy másik ország kormánya államosítja, azaz közvetve vagy közvetlenül tulajdonba veszi. Erre jó odafigyelni. A MOL a mai állapotában a gáz- és olajellátás alapinfrastruktúráját biztosítja. Természetesen vitatható, hogy az áramszolgáltatók e tekintetben stratégiai cégek-e vagy sem, de a MOL esetében jó megfontolni: szabad-e, hogy mondjuk az osztrák vagy az orosz állam szerezzen befolyási részesedést. Ha úgy teszi fel a kérdést, hogy inkább az orosz vagy inkább az osztrák állam, akkor azt mondom, hogy van ennél egy harmadik és jobb megoldás: egyetlen külföldi állam sem.

Kisebbségi állami tulajdonrészt sem szerezhetnek? Az OMV-nél van majdnem 20 százaléknyi MOL-részvény.

Azt kezdeményeztük, hogy alkossunk erre valamilyen szabályozást. Szerintem esetről esetre meg kell vizsgálni, hogy minek mekkora a jelentősége. Magyarország eddig ezzel nem foglalkozott, azért mert nem találkozott szembe ilyen problémával. Csakhogy mondjak egy hasonlatot, azt mondják a pénzügyjogászok, hogy a pénzügyjog vagy a bankjog nem más, mint a bankcsődök története, mert ahogyan van egy bankcsőd, rájönnek, hogy valamit szabályozni kell. Most szembetalálkoztunk egy problémával, hogy az OMV, mely mögött ott áll az osztrák állam, csendben, rejtve, kvázi titokban meg akarja szerezni a MOL-t - hát most rájöttünk, hogy ezt szabályozni kell. Eddig nem volt ilyen problémánk, most megpróbáljuk szabályozni.

Volt egy olyan pletyka is az elmúlt napokban, hogy az OMV-s felvásárlás mögött is az oroszok állnak. Putyintól ezt megkérdezte?

Gyurcsányosan azt tudom mondani, hogy mi az, hogy, nagyon is. Amikor elkezdtünk energetikáról beszélni, akkor azzal kezdtük, hogy elnök úr, ugyan egypár nappal korábban megkérdeztem Gusenbauer kancellártól is, de akkor vagyok nyugodt, hogyha ezt a kérdést felteszem önnek is. Állítólag az önök bécsi tárgyalásán szóba került ez a kérdés pár héttel ezelőtt, és van, aki úgy tudja, hogy önök megállapodtak. Az elnök úr itt hosszasan és részletesen elmesélte Gusenbauer kancellárral folytatott utolsó tárgyalását, és határozottan azt mondta, hogy szó nincs erről, semmilyen MOL-ra vonatkozó titkos, bizalmas megállapodás nincsen. Ezt valaki kitalálta. Ebben Oroszországnak nincsen semmilyen érdeke.Mondta már, hogy stratégiai jelentőségű vállalat a MOL, de csak nálunk, vagy a térségben is valóban ilyen erős ez a cég?

A MOL-nak nagyon sikeres vásárlásai, akvizíciói voltak az elmúlt időszakban, de ennél van még valami, ami fontosabb. Nem elég vásárolni, akkor jó egy cég, hogyha a vásárlással növelni tudja saját maga értékét. Úgy alakítja át folyamatosan magát, hogy ezzel értékesebb, jobban működő cég lesz. A MOL nem véletlen van tele készpénzzel. Azért, mert szlovákiai vagy éppen horvátországi vásárlásai nyomán és az azt követő átalakítások rendkívül hatékonyan működő céget hoztak létre. Nagyon sok független elemző azt mondja, hogy ma hatékonyság szempontjából a MOL jobb vállalat, mint az osztrák vetélytárs, azaz már csak azért sem szabad tétlenül nézni az osztrák felvásárlási szándékot, mert itt nem egy hatékony vállalat próbál meg felvásárolni egy kevésbé hatékonyat, hanem éppen fordítva.

Majdnem önnel megegyezően nyilatkozott Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója is a Figyelőben, ő azt mondta, hogy talán az utolsók közé sorolná kérők szempontjából az OMV-t, és nagyon kacsintgatna Oroszország felé, oroszul is tanul.

Amennyire mi látjuk, a MOL stratégiájának egyik szegmense az, hogy az oroszországi területeken, gázmezőkön kutatási, kitermelési, értékesítési jogokat, koncessziót szerezzen. Tárgyaltunk erről Putyin elnök úrral. Mi ilyen ügyekben a MOL-lal mindig intenzív együttműködésben vagyunk. Nagyon egyértelmű, hogy az elmúlt egy-két évben - nem is akarom titkolni, hogy nagyobb részt a harmonikus orosz-magyar politikai együttműködésnek köszönhetően is - a MOL nagyon sok kutatási és bányászati jogot szerzett Oroszországban. Putyin elnök úr a saját maga beszámolójában, tájékoztatójában mondta el, hogy miniszterelnök úr, ahogy ígértük, a MOL ezeket, meg ezeket, meg ezeket a jogokat megkapta. Teljesen világos, hogy az energetikai, a bányászati, gázipari kérdések Oroszországban a legfelsőbb szintű politikai döntéshozatal körébe tartoznak. Nekünk ehhez kell alkalmazkodni, és azt hiszem, hogy mi nagyon-nagyon hatékony érdekérvényesítői voltunk e tekintetben a MOL olyan érdekeinek, amelyek összhangban vannak a magyar nemzeti érdekkel. Hernádi Zsolt azért is tanul oroszul, mert Oroszországban újabb és újabb jogokat szereznek, és szerintem e tekintetben nem baj, hogy jobban értjük Oroszországot.

Tágítsuk ki egy kicsit a horizontot: Nabucco vagy Kék áramlat? Korábban a Kék áramlat mellett tette le a voksát, de a Nabucco fele is kacsintgatott azért.

Szerintem amit ön mond, az félreértés. Magyarország soha nem mondta azt, hogy inkább Kék áramlat. Soha.

Mind a kettő?

Azt mondta, hogy amíg nem világos, hogy melyik a jobb, addig nem hajlandó dönteni. Nekem mindig egy dolgot vetettek korábban a szememre, hogy nem kötelezzük el magunkat azelőtt a Nabucco mellett, hogy tudnánk egészen pontosan, hogy miről is szól, mi a következménye, hogyan viszonyul más alternatívákhoz. Két dolgot kell itt ebben nagyjából mondani, az egyik, hogy Magyarországnak is az az érdeke, hogy ha lehet, akkor erős befolyásos vásárlóként tudjon föllépni a rendkívül erős és rendkívül befolyásos Gazprommal szemben. Ez legkönnyebben úgy megy, hogyha az Európai Unióban közösen vagyunk vásárlók, mert együtt már elég erősek vagyunk a Gazprommal szemben.

Tehát szükség lenne európai alternatívára az orosz Gazprommal szemben?

Õszintén szólva nem kérdés, hogy kellene, ezt soha okos ember nem kérdőjelezte meg. Mindig az volt a kérdés, hogy az alternatívák egy picike szeletét, amit Nabuccónak hívunk, meg tudjuk-e jól, hatékonyan építeni, vagy sem, és hogyan viszonyul mindez más alternatívákhoz. Ez egy rendkívül egyszerűnek tűnő dilemma, közben tele van politikai, hatalmi kérdésekkel. Én csak egyet nem szeretnék: hogy elkötelezzük magunkat kellő tudás hiányában bármi mellett. Ha a kérdést elvileg teszik fel, akkor teljesen természetes, hogy Magyarországnak a közös európai energiapolitika mellett kell lándzsát törnie, mert ez a nemzet érdeke - mihelyst van ilyen megoldás. Summa summarum: ilyen dilemma ma nem vetődött fel. Az orosz elnök sok tárgyalás alapján pontosan tudja, hogy ha a Nabucco egy versenyképes, reális választási lehetőség, amely máshonnan, nem Oroszországból hoz gázt, az nekünk jobb, mert az a jobb, ha több eladóval állunk kapcsolatban. Ma ugyanakkor inkább az a helyzet, hogy hónapról hónapra új alternatívák állnak elő. Mostanában például sokat lehet hallani az úgynevezett Déli Áramlat nevű vezetékről.

Kik vannak benne?

A Déli Áramlat nem Törökországon keresztül jön, mint a Kék Áramlat, hanem közvetlenül a Fekete-tengeren keresztül éri el Bulgáriát és onnan mehet tovább villaszerűen két irányba: Olaszország és Magyarország-Ausztria felé. Tisztázni kell az egymáshoz fűződő viszonyokat, ráadásul miközben ez a Déli Áramlat orosz gázt szállít, bírja az Európai Unió támogatását, azaz összekeveredett a kép, most egyik megoldás hívei sem lehetnek nagyon magabiztosak, hiszen a harmadik megoldás megjelenésével új helyzet áll elő és mindenki osztani, szorozni fog. Szerintem nagyjából az idei év végéig tisztázódhat, hogy miként lehet az európai uniós közös érdekeket kibékíteni az energiapolitikai realitásokkal.