A hivatalosan újrafertőződésként rögzített esetek a 14,8 millió brit fertőzésnek mindössze 4 százalékát teszik ki, december, azaz az omikron-hullám kezdete óta azonban arányuk dinamikusan nő. Novemberben a briteknél százból egy eset volt újrafertőződés, mostanra azonban már százból tízen nem először kapják el a koronavírust. Ezekben az esetekben a BBC cikke szerint valószínű, hogy az alfával vagy deltával egyszer már fertőzöttek kapták el az omikront.

Az újrafertőződéseknél a két pozitív teszt között legalább 90 napnak kell eltelnie: ez ki tudja zárni azokat az eseteket, amelyekben a vírust az igen érzékeny PCR-tesztek hetekkel az első megfertőződést követően mutatják ki.

Paul Hunter, a University of East Anglia professzora szerint mindenki hallott már három hónapon belül bekövetkező újrafertőződésekről, de ezek esetében

anélkül, hogy minden teszt mintáját szekvenálnák is, nehéz lenne megállapítani, hogy ténylegesen újrafertőződésről van-e szó.

Az első megfertőződéseknek van egyébként a legnagyobb jelentősége, az azt követők ugyanis általában enyhébbek, mint az első megbetegedés volt.

"Ennek a 90 napos időhatárnak a csökkentése növelné annak kockázatát, hogy a hosszú ideig vírust ürítő elsődleges fertőzéseket újrafertőződésként rögzítsék" - tette hozzá. Mindennek ellenére az iskolás korú gyermekek körében az országban az utóbbi időben gyakoribbá váltak a két hónapon belül megismétlődő pozitív teszteredmények - nem lehet tudni ugyanakkor, hogy ezen esetekben a deltát követte az omikron-fertőzés, vagy azokat mindkétszer omikron okozta.

A brit Statisztikai Hivatal, az ONS szerint egyébként a napi fertőzöttségi adatokhoz képest kétszer annyian fertőződhetnek meg a valóságban napról napra az országban. Sokan ugyanis tünetmentesen esnek át a betegségen, esetleg nem foglalkoznak tüneteikkel vagy nem jelentik a pozitív eredményt. Az ONS adatasi alapján az omikron esetében

16-szor nagyobb az újrafertőződés esélye,

mint a deltával volt.

Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!