Az akcióra kiválasztott hat ember közül ma már csak egy van életben, a történészek az ő segítségével igyekeznek rekonstruálni a Kereső hadműveletet (Operation Tracer).

A 92 éves, Prestonban élő Bruce Cooper elmondta: egy nap telefonhívást kapott, majd ennek nyomán találkozott egy rangidős orvossal - ő maga fiatal orvosként a haditengerészetben szolgálat - aki azt mondta neki: egy orvost keres egy különleges feladatra.

A tiszt igent mondott, és egy szintén orvos ismerősével együtt vállalta a feladatot. A különleges csapatba rajtuk kívül négy embert választottak ki: az akciót vezető tisztet, valamint három haditengerészt, akiknek a rádió kezelése volt a feladata.

A csapatot még az elutazás előtt figyelmeztették, hogy akár egy évet is a föld alatt kell majd tölteniük. Õk ugyanakkor azt is tudták, hogy akár tovább is a barlangban kell majd maradniuk.

A csapat két és fél évig élt titokban Gibraltáron, felkészülve arra, hogy bármelyik pillanatban elfoglalják helyüket a földalatti megfigyelőteremben.A szupertitkos tervet végül is nem kellett megvalósítani, mivel a németek tervezgették ugyan Gibraltár megtámadását, de végül nem hajtották végre a hadműveletet.

Nem utolsósorban azért, mert ehhez szükségük lett volna Spanyolország támogatására, Franco, az ország fasiszta diktátora azonban olyan feltételekhez kötötte a háborúba lépését, amit a németek nem akartak teljesíteni (például a spanyol hadsereg felfegyverzése a legmodernebb fegyverekkel és hatalmas élelmiszer-szállítások).

Adolf Hitler egyébként sem volt elragadtatva Francótól, találkozójuk után például kijelentette: inkább kihúzatja három fogát, mint hogy még egyszer tárgyalnia kelljen a spanyol vezetővel.

A háború végén a britek feloszlatták a hatfős csapatot, amelynek tagjai ezután civil foglalkozásukat űzték, és egy kivételével a sírba vitték a gibraltári titkot.