A denevér és a mókus "közötti" állat teljesen kihalt, nem rokona egyetlen ma élő fajnak sem. Megkövült csontjaiból azonban kiderül, hogy képes volt fáról fára siklani.

A fosszíliákat Belső-Mongóliában találták meg a kutatók egy olyan kőzetben, amely 70 millió évvel idősebb, mint azok, amelyekben eddig hasonló emlősök maradványaira bukkantak.

A lelet alapján az állat képes volt siklani, ha kinyújtotta mancsait, és az azok között található, szőrrel borított bőr kifeszült. Az emlősnek erős farka volt, amellyel valószínűleg kormányozni tudta magát repülés közben.

A siklás képessége számos gerinces fajnál kialakult, de olyan élőlény, amely képes izmokkal mozgatott szárnyakkal felemelkedni, ma csak kettő él: a madarak és a denevérek.

A denevérek és mókusok közötti átmenetet jelentő állat, amelynek maradványaira most bukkantak, abban a korban élt, amikor még dinoszauruszok népesítették be a Földet.

Az állat mintegy fél kilogrammos lehetett, és rovarokat fogyasztott, amelyeket a fák ágai között mászva gyűjtött.

A tudósok szerint az emlős repülési képességei nem voltak elegendők ahhoz, hogy zsákmányt szerezzen, így szinte bizonyos, inkább területe növelésére és a ragadozók előli menekülésre használta adottságát.