A Kéroszi kincsként számon tartott, közel 1.500 darab márványszobor egykori funkciója ma is ismeretlen a tudósok előtt. Rejtély például, hogy a többségében meztelen női alakot ábrázoló, 1,5-5 cm-es figurák miért töröttek, és, hogy a törésvonalak a testnek miért mindig ugyanazon a néhány pontján: a medencénél, vagy a mellkasnál ismétlődnek.

A helyszínen dolgozó görög és brit régészcsoport jelentésében az áll, hogy a figurák eleve darabokban kerültek "végső nyughelyükre", tehát a rongálás nem az újkori illegális ásatások és csempészkereskedelem eredménye.

A klasszikus görög művészet szakértői sokáig semmibe vették, lenézték, gyakorlatilag barbár népek primitív alkotásainak tekintették a Kikládok lakóinak művészetét, mely az i.e. 3200-2000 között élte fénykorát.

A legutóbbi ásatások tükrében azonban ez a negatív attitűd kezd jelentősen átértékelődni. Eszerint Kérosz szigete egy különleges, több napig tartó rituális vándorlás végállomása lehetett, s egyben Görögország legősibb szertartási központja.

Az égei szigetvilág számos pontjának lakossága, köztük Naxosz, Szirosz és a görög szárazföld korabeli lakói is eljuttatták ide a feltehetően vallási célt szolgáló, összetört márványfigurákat, melyeket végül Kéroszon temettek el. Mivel a területen emberi fogak maradványa nem került elő, így kizárható, hogy a sziget kultikus temetkezéseknek adott volna otthont.

Az egyre izgalmasabb kérdésekre a kutatók a jövő évi ásatásoktól várnak pontos választ. Céljuk egy kéroszi szentély és a közeli Daszkalio szigetén feltételezhetően jelen lévő bronzkori település feltárása.