Levélben kaptam értesítőt a díjról, amelynek felbontása után először nem is igazán hittem el. Ez az elismerés végtelenül nagy öröm számomra, szeretném megszolgálni ezt a megtisztelő díját hátralévő életemben, jól esett az elismerés.

Mire a legbüszkébb?

Tizenhat évesen tűnt ki, hogy van esélyem. Nevelőedzőm biztatott, ígéretesnek tartotta a munkát. Volt bennem egyfajta dac, és nagy élményt jelentett, hogy ezt csinálhattam, a kenuzás töltötte ki az életemet. Amint vége volt az iskolának, máris mentem le edzeni. 1966-ban már felnőtt világbajnokságon indulhattam, egy évvel később Európa-bajnokságot, 1970-ben pedig vb-t nyertem. 1968-ban párosban kijutottam az olimpiára, az egyéni előcsatározást akkor Tatai Tibor nyerte (aki aztán az olimpián is első lett - a szerk.). Az 1970-es évekre és az 1980-as évek elejére öröm visszaemlékezni, olyan társakkal tudtam együttdolgozni, akik szintén a világ élvonalába tartoztak.

És mi a legnagyobb csalódás?

Az 1980-as moszkvai olimpia. Akkor az igazi számom, az 1000 méter az 500 után volt. A rövidebb távon negyedik lettem, az is egy kicsit csalódás volt, mert szerettem volna a dobogóra kerülni. Az 1000 métert azóta sem tudom megmagyarázni, nem múlik el úgy hét, hogy ne jutna eszembe, ami ott történt. Bosszantóan bánt, keresem a miértjét, hogyan történhetett, hogy egyszer csak megálltam 700 méternél, és a 3-4. hely lehetőségét már nem hajtottam végig. Valami egészen tompa érzés kerített a hatalmába, aminek kapcsán végtelen nihil fogott el, és nem tudom ma sem megmagyarázni, mi okozta a leblokkolást. A szurkolók, barátok és ismerősök mind biztosra vették az éremszerzési lehetőséget, és sokaknak csalódást okoztam, ez aztán meg is határozta az egész későbbi pályafutásomat, talán ezért is maradtam ki a sportból. Amatőr szinten tartottam edzéseket elég hosszú időn keresztül, de már csak a drukkolás maradt, és a szeretet a versenyzők iránt.

Vajda Attilát sokan aranyesélyesnek tartják. Ön mekkora esélyt a sikerre?

Nagyon összeszedett, jól mozog, meggyőző volt a munkája és a teljesítménye. Talán az is szerencsés, hogy az 1000 méteres döntő van előbb. Bízom benne, hogy megtartja a formáját, és 1000 méteren, az igazi számában oda tud figyelni. Kovács Katinak is szurkolok, hogy mindhárom számban győzzön, hiszen ez a bravúr korábban nem sikerült senkinek a világon. A Kammerer, Kucsera párost szintén aranyesélyesnek tartom, míg Kolonincs Gyuri halálával sajnos a páros kenu esélyei csökkentek. De Gyuri szelleme ott van, és kívánom, hogy Vajda Attila a döntő után ismét megcsókolhassa a karján lévő fekete karszalagot, a legszebb pillanatok egyike lesz ez.