Atlantában a brit olimpiai csapat harminchatodikként végzett az éremlistán, csak a remek evezőspárosuk nyert aranyat. Ez különösen elszomorította a sportnemzet szurkolóit, hiszen száz éve, 1908-ban, hazai pályán egy nap alatt szereztek nyolc aranyérmet a brit sportolók. De az bizony régen volt, a versenysport azóta alaposan megváltozott. A tehetség mellett immár alapos felkészülésre van szükség.

1994-ben merült fel először Nagy-Britanniában az elképzelés, hogy a legjobb sportolók számára állami támogatással kell lehetővé tenni, hogy csak a versenyzéssel foglalkozhassanak. De honnan szerezzen ehhez pénzt a sportvezetés?

A válasz kézenfekvő volt: a lottó szerencsejáték jövedelméből. 2000-re kidolgozták a lottó-bevétel részleges átirányítását a művészetek mellett a sportba is. A sydneyi olimpia előtt 63 millió font volt a brit élsport támogatása, az athéni olimpia előtt 84 millió, míg az elmúlt négy esztendőben 265 millió font segítette a pekingi felkészülést. Ez több mint 80 milliárd forintnak felel meg. A kormány az összegből már 60 %-ot vállalt magára, 40 % származik a lottó-jövedelemből és egyéni szponzorálásból.

A ráfordítási költségkeret jelentős növelése meghozta az eredményt: a britek jelenleg harmadik helyen állnak az olimpiai éremtáblázaton, a kínaiak és az Egyesült Államok mögött. S nem csak arról van szó, hogy az élsportolók az edzésre és a versenyzésre koncentrálhatnak, a szakvezetés biztosítja számukra a legjobb edzőket - külföldieket is -, továbbá a technikai fejlesztéseket, például a kerékpársportban és a sportmedicina legkorszerűbb módszereit, amin természetesen nem a doppingolást kell érteni.

A britek elégedettek a pekingi szerepléssel és bíznak benne, hogy négy év múlva, Londonban ismét meghozza gyümölcsét a sportba fektetett anyagi erő és igyekezet.