A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nagyváradi kongresszusa már 2011. február 27-én határozatban nyilvánította november 15-ét a magyar szórvány napjává, amelyet Erdélyben 2011 óta ünnepelnek meg. A döntést azzal indokolták, hogy az anyaország határain kívül tömbben, kisebbségben és szórványban élő magyarok sajátos gondokkal küszködnek, és közülük leginkább a szórványban élők veszélyeztetettek.

A magyar szórvány napján a szórványban élők kultúrája, mindennapjaik bemutatása áll előtérben. Szórványon az olyan helyben - tehát nem migráció következtében - kisebbséggé vált, összefüggő területi kapcsolattal nem rendelkező kisebbséget értjük, amely idegen nyelvi környezetben él a Kárpát-medencében és Moldvában, és az asszimiláció következtében fokozatosan veszít tömbszerűségéből. A szórvány függ az adott település lélekszámától, iskolarendszerének és egyéb intézményrendszerének meglététől, fejlettségi szintjétől is. Létszáma nehezen meghatározható: a Kárpát-medencében 200 ezer és 1 millió között ingadozik. A szórványosodási folyamat egyre gyorsul, a határon túli magyarsághoz tartozók közül egyre többen élnek így, megmaradásukra döntő hatással van az adott ország nyelvpolitikája.

Mivel a szórványban élőknek az elsődleges problémát a nyelv, a kultúra megtartásának eszközei, a közintézményekben az anyanyelv használata jelenti, az anyaország világos szórványstratégiájára van szükség. A magyarság megmaradásának biztosítása a szórványban a legnehezebb, ezért akár területenként is külön programokat kell alkotni, hogy megállítsák a szinte már megállíthatatlan folyamatokat. Ennek érdekében már 2011-ben megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának szórvány-diaszpóra-munkacsoportja. Az anyaország jelentős összegekkel támogatja a szórványban élő magyarság védőbástyáinak számító magyar szervezeteket és intézményeket.

Folyamatos a konzultáció a szórványban élőkkel, a Bethlen Gábor Alapból több intézményt és programot támogattak és támogatnak, a cél e közösségek megerősítése. A magyar kormány által 2015-ben elindított Petőfi Sándor-program keretében ösztöndíjasok támogatják a külhoni magyarság szórványközösségeit Romániában, Ukrajnában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Csehországban, Bosznia-Hercegovinában, Észak-Macedóniában és Lengyelországban, segítségükkel több helyszínen kezdődött el vagy indult el újra a magyar nyelv, a néptánc és a népzene oktatása.

A Romániában első alkalommal 2011. november 12-13-án megtartott központi ünnepségek helyszíne a Hunyad megyei Déva volt. Az RMDSZ szórványkonferenciáján megállapították, hogy a szórványkollégiumok létrehozása, működtetésük és fejlesztésük jelentős mértékben hozzájárul az anyanyelvű oktatás beindításához és megerősítéséhez azokban a térségekben, ahol a magyar nyelvű oktatás feltételei nem biztosítottak. Az ünnep alkalmából alakult meg Brassóban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szórványtanácsa.

2012-ben az RMDSZ bejelentette, hogy szórványmenedzser-szolgálatot indított, amelynek részeként 14 szórványkollégium működését támogatja, és próbálja megakadályozni a településeiken tíz százalék alatti arányt képviselő, elszórtan élő magyarok asszimilációját. A szervezet műemlék-örökbefogadási programot is indított az erdélyi magyar kisközösségeknek. Az RMDSZ a szórványkollégiumi rendszer kialakítása után az úgynevezett afterschool-program (délutáni foglalkozások) kiterjesztésével akarja növelni az anyanyelvű oktatás vonzerejét. Az RMDSZ 2019-ben a magyar szórvány napja alkalmából véglegesítette a 2020-2024 közötti időszakra vonatkozó szórványcselekvési tervét, amely többi között ifjúsági csereprogramokkal erősítené meg a székely-szórvány együttműködést, a korábbinál hangsúlyosabban épít a 21. századi kommunikációs társadalom valóságára: a hálózatépítésre, az együttműködésre, foglalkozik az egyházak identitásmegőrző, közösségépítő, anyanyelvápoló szerepével.

A magyar szórvány ünnepe 2013 óta az egész Kárpát-medencére kiterjed.