El Kazovszkij - eredeti nevén Elena Kazovszkaja - 1950-ben született Leningrádban. 1965 óta élt Magyarországon.

1970 és 77 között végezte el a Képzőművészeti Főiskola festő szakát. Mesterei Kádár György és Kokas Ignác voltak.

1976 óta tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és Művészeti Alapnak, 1978 óta pedig a Képző- és Iparművészek Szövetségnek.

Festészettel, installációval, perfomance-szal, díszlettervezéssel foglalkozott. Képein titokzatos, jellegzetesen önálló mitológiát teremtett. Állandó jelentéssel bíró motívumokkal dolgozott. Az egyik legjelentősebb kortárs magyar festőművészként tartották számon.

A Várfok Galériában gyakran állították ki képeit. Az intézmény honlapján az olvasható, hogy El Kazovszkij nyugtalanító hatású, erőteljes színvilágú, szubjektív-mitologikus életművet hozott létre.

Képein metafizikus nyugalom öleli körül fantasztikus, vagy egzotikus környezetbe helyezett történeteinek szimbolikus szereplőit, miközben maguk a történetek képregény-folyamhoz hasonló megszakíthatatlansággal kapcsolódnak egymáshoz.

Életmuve egyetlen, hatalmas, összefüggő mozaik. Oázisok, sivatagi állomások, lakatlan szigetek elevenednek meg képzelete nyomán. Nyitott terei, rejtélyes történetei hordoznak valamit az ember eredendő sorsélményeiről, amelyek összetettségét a klasszikus görög mitológia alakjaival, történeteivel fokozza tovább.

Színházi díszletekre emlékeztető, kulisszaszerű helyszíneket mutató festményein álomszerű környezetbe helyezi állandó szereplőit: angyalokat, múmiát, hattyúkat, Vénuszokat, párkákat, balerinákat vagy éppen lélek-szimbólumát, a kutyaszerű vándorállatot.

1989-ben Munkácsy-díjjal, 2000-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének festészeti fődíjával tüntették ki. 2002 Kossuth-díjat kapott. El Kazovszkij 59. életévében, hosszas szenvedés után hunyt el.