Bár Joe Biden az amerikaiaknak azt üzente, itt az ideje helyreállítani az egységet, meghaladva azt, ami az elmúlt négy évben történt, ez alapvetően nagyon nehéz lesz, hiszen a problémák egy jelentős része nem az elmúlt ciklusban jelentkezett – véli a Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatója. Úgymint a faji szegregáció fennmaradása, az egyenlőtlenségek vagy a diákhitelválság nehezen írható Donald Trump számlájára, miután ezek hosszú évek óta zajló folyamatoknak az eredményei, amiket Ugrósdy Márton véleménye szerint négy év alatt nehézkes lesz megoldani, még ha várhatóan neki is futnak.

Eközben a nemzetközi partnereknek egyelőre az a fő üzenet, hogy „az Egyesült Államok itt van, visszatért”, mintha mi sem történt volna, mintha nem is Donald Trump lett volna az előző elnök. A szakember úgy látja, a legnagyobb kihívást az jelentheti, hogy a világ az elmúlt négy esztendőben nagyban megváltozott, és az, hogy például az Egyesült Államok ismét belép a párizsi klímaegyezménybe, az még nem jelenti azt, hogy megáll a globális felmelegedés, még ha fontos szimbolikus lépésről is van szó.

Megjegyezte, az első kommentárok inkább arról szólnak, hogy

az amerikai érdek mennyire változatlan,

természetesen a stílusa, ahogyan azt az új elnök képviselni fogja, nagyban változhat. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, folytatta Ugrósdy Márton, hogy a második világháború után kialakult nemzetközi rendszernek a kialakításában és felépítésében az Egyesült Államok kulcsszerepet játszott, és nyilván úgy építették, hogy az ő érdekeiket szolgálja, tehát nehezen mondható, hogy az ENSZ, a NATO, vagy a Kereskedelmi Világszervezet ne lennének alkalmasak arra, hogy az amerikai akaratot érvényesítsék benne.

Így próbatételt legfeljebb az jelenthet majd, hogy

azokat a nyers amerikai gazdasági és politikai érdekeket, amiket Donald Trump kendőzetlenül képviselt, hogyan tudják majd sokkal szebben „becsomagolni”,

hogy a lényeg változatlan maradjon.

Vissza a „normalitásba”

Szerinte bonyolultabb a helyzet, mint ahogyan Európában, főként a nyugati tagállamokban gondolják, hogy innentől kedve minden szép és jó lesz, és helyreáll majd a transzatlanti kapcsolat, miután a gazdasági jellegű konfliktusok továbbra is meglesznek. Például az EU és Kína által december 30-án bejelentett beruházásvédelmi megállapodás Joe Bidennek sem tetszik.

A Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatója szerint nem véletlen, hogy Joe Biden elnöki rendeletek kiadásával indított, hiszen a kongresszus csak most alakul, a szenátusban pedig, még ha demokrata többségről is beszélnek, valójában döntetlen az állás, így az alelnök szavazata a döntő.

A rendeletek részint elődje örökségének látványos és azonnali felszámolását, részben pedig szimbolikus lépéseket takarnak,

lásd a már említett Egyesült Államok visszaléptetése a párizsi egyezménybe, vagy az Egészségügyi Világszervezetbe, mintegy azt üzenve, hogy „visszatértünk a normalitáshoz”, jelentsen is bármit ez a megfogalmazás.

Mit várhat Magyarország?

Ugrósdy Márton a magyar–amerikai kapcsolatrendszerrel kapcsolatban felidézte, az elmúlt négy évben a katonai beszerzések és együttműködések, valamint a gazdasági együttműködések megerősödtek, történtek előrelépések, a kérdés tehát az, hogy mindez áldozatául fog-e esni a nyilvánvaló ideológiai különbségeknek, ami a két kormány között megvan. Továbbá hogy azt a típusú demokráciaterjesztő magatartást, amit az Egyesült Államok előszeretettel alkalmaz és alkalmazott az elmúlt évtizedekben, mennyire fogják előtérbe helyezni. Hiszen

nyilvánvalóan vannak olyan politikai ideológiai ellenkérdések, ahol a magyar és amerikai kormány között jelentős távolság van, és ki lehet élezni.

A várakozás ennek ellenére – miután az Egyesült Államoknak nagyobb gondjai is vannak, mint Magyarország –, hogy talán sikerülhet egy pragmatikus együttműködést kialakítani, még ha várhatóan például a jogállamisággal kapcsolatban továbbra is nagyon eltérő véleményen lesz a két ország, „amit – ismerve az amerikaiakat – szívesen fogják hangsúlyozni.”