Az újév ünnepe a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt idő, amikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott Vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben, XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére.

Mint minden ünnephez, szilveszterhez és az újévhez is szokások, hagyományok és hiedelmek sora kötődik, amelyek közös célja egészséget és bőséget varázsolni az új évre, és elűzni a balszerencsét, az ártó szellemeket.

Az óévtől szinte mindenütt zajosan búcsúznak: a lárma, kolompolás mai megfelelője a trombitálás és újabban az ilyenkor is szokásos tűzijáték.

Egyes vidékeken szerencsepénzt tesznek az emberek a tárcájukba, másutt szerencsepogácsát sütnek, amelyben pénz lapulhat. Utóbbinál fontos volt, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon.

A hagymakalendárium főleg vidéken dívott: 12 gerezd fokhagymába sót tettek, és amelyik gerezd reggelre nedves lett, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó esik majd - hitték.

Húzza meg a malac farkát, de ne vigye le a szemetet

Az ólomöntés az egyik legismertebb szokás: a felmelegített anyagot hideg vízbe öntik és megnézik, milyen alakot vett fel. A gombócfőzés főleg lányos házaknál volt szórakoztató szertartás: a gombócokat úgy főzték ki, hogy kis papírszeletekre férfineveket írtak és azokat a gombócokba rejtették. Amelyiket először dobta fel a víz, az abban olvasható férfinév lesz a lány jövendő férjének a neve.

A malac farkának meghúzása azért jött szokásba, mert a malac előre túrja a földet és helyet csinál a szerencsének. A lencsefőzés azért népszerű - mint minden szemes étel fogyasztása - mert a sok pénzre, a szerencsére utalhat. Baromfifélét nem szabad enni, mert elkaparhatja a szerencsét.

Az év utolsó napján tilos levinni a szemetet, nem szabad teregetni, orvost hívni, orvoshoz menni. Akinek szilveszterkor fáj a foga, valamit halogat - amit már nem szabadna tovább görgetni az új évben.