„Nagyon kedves volt az a pillanat, amikor a reptéren, már a búcsúzáskor az önkéntesek felálltak a vörös szőnyeg két oldalán, és a pápa váratlanul megállt, és azt mondta: »Nem értem, miért álltok így, kétoldalt… Az egyik oldalon vannak a rosszak, a másikon a jók?« És ez nagy derűt keltett az önkéntesek körében – mondta a Magyar Kurírnak Martos Levente Balázs – Majd amikor már felment a Szentatya a lépcsőre, az ujjával mutatva még egyszer »visszautalt« a két oldalra, és ezzel újra megnevettette a jelenlévőket” – tette hozzá a pápa budapesti kísérője, tolmácsa.

A Központi Papnevelő Intézet rektora arról is beszélt, Ferenc pápa figyelmes szeretettel és derűvel érkezett, és őszintén érdeklődött azok iránt, akik akár szervezett, akár spontán helyzetben megszólították. „Mindig látható volt ez, különösen, amikor gyerekekkel találkozott, és megáldotta őket, de szívesen találkozott mindenkivel, és odafigyelt az emberekre. Amikor fontos állami vagy egyházi vezetőkkel találkozott, igyekezett belső összeszedettséggel jelen lenni, megfontolni a szavait, ugyanakkor szeretettel megnyilatkozni, valamint a számára fontos ügyeket újra és újra képviselni” – elevenítette föl Martos Levente Balázs.

Szavai szerint a Szentatya olyan személyiség, aki „a kereszthordozás édes terhét, a másokhoz odavezető ajándék voltát megmutatja, ugyanakkor aki nagyon is képes arra, hogy a sok nehéz keresztet hordozó embert – a szegényeket, a gyengéket, a kicsinyeket – a szívébe zárja, és rájuk is mutasson mint Isten jelenlétének titokzatos megszemélyesítőire”.