A kommunista rendszer rendőrsége napi rendszerességgel használta a cigánybűnözés fogalmát, és erre vonatkozó statisztikák is készültek akkoriban 1971-től 1988-ig. Ezek nem voltak tekintettel emberi, kisebbségi jogokra, adatvédelmére: kizárólag etnikai alapon folyt az adatgyűjtés - olvasható Póczik Szilveszter történész és kriminológus tanulmányában. A bűnüldözésben használt "cigánybűnözés" fogalma durván túlhangsúlyozta az etnikai tartalmakat - állapítja meg a szerző.

Megszűntek a cigány bűnügyi statisztikák

A cigányokról szóló bűnügyi statisztikát a demokratikus átalakulás első kormánya kisebbségi jogi megfontolásokból megszüntette. Póczik szerint a rendőri statisztikák a többségi és a roma társadalomban jelentkező bűnelkövetés összehasonlítására készítésük idején sem voltak alkalmasak.

A szerző áttekinti, hogy 1990 előtt a statisztikai regisztrációval párhuzamosan milyen kriminológiai és kriminalisztikai elemzések születtek Magyarországon. Mint írja: a 60-as évek közepétől a kutatás előterében a romák cselekményei álltak. A kriminalisztikában már korábban ismert volt, hogy a cigányok elkövetési módjai mutatnak bizonyos minőségi és mennyiségi jellegzetességeket.

Az adatok elemzése arra utalt, hogy a cigány bűnelkövetők 70-80 százaléka egy kriminális szubkultúrából kerül ki, és ezt támasztotta alá a visszaesők rendkívül magas aránya is. A kutatási eredmények utaltak a családi szervezettségre is, továbbá a női, gyermek- és fiatalkorú elkövetők emelkedő arányára. Egyes becslések 1990 előtt a börtönnépességben a romák arányát 40-60 százalékra, a fiatalkorú szabadságvesztésre elítéltek arányát 60-70 százaléka tették.

Családi körülmények

A tapasztalatok szerint a romák főleg vagyon elleni és erőszakos bűncselekményeket - zsebtolvajlás, besurranásos lopás, kisstílű rablások, lakás- és üzletbetörések, autófeltörés, gyermekek kifosztása, markecolás - követtek el. Ez a szubkultúra vagy a családi körülmények miatt kapta utánpótlását vagy alkalmi elkövetőként az állami gondozásba, a zárt, félig zárt intézetekbe kerülők közül. Az intézeti környezet, a pályakezdési esélyek hiánya kézenfekvővé tette a normaszegést és a hasonló sorsúakhoz való csatlakozást. Egyes elemzők igen magasra taksálták a cigányság körében a szemérem elleni vétségek arányát is, ezekben az esetekben az áldozatok nagyobb része szintén cigány nő.

A 70-es, majd a 80-as évek erőteljes kritikai tendenciái a halmozottan hátrányos helyzet, majd a társadalmi beilleszkedési zavarok kutatásaiban összegződtek - idézi fel a korábbi kutatási irányokat Póczik Szilveszter. Mint tanulmányában írja: a regionális kutatások kimutatták, hogy a cigány elkövetők aránya Budapest és Pest megye mellett Borsodban, Nógrádban, Szabolcsban, Hajdú-Biharban, Somogyban és Baranyában feltűnően magas. Úgy tűnt, a cigányok bűnözése elsősorban szociális helyzetük kiegyensúlyozatlan változásaiból, főként az integrációs és normakonfliktusokból fakad. A téma egyik ismerője kimutatta, hogy a cigányság bűnözése arányaiban nem tér el lényegesen a velük azonos nívón élő nem cigány rétegekétől.

A roma is áldozat

A szerző rövid elemzést ad az 1990 utáni kutatási irányokról is, megállapítva, hogy előtérbe kerültek az etnikai félelmek és előítéletek. Ezek figyelembevételével indultak vizsgálódások a rendőrségi modellek kapcsán, és történtek kísérletek a cigányság és rendőrség viszonyának újradefiniálására is. A hivatalos adatgyűjtés tilalmának kimondásával a kutatás empirikus irányba fordult, 2000 után pedig egyre erősebben a romák áldozattá válására koncentrált.

A kisebbségek integrációs nehézségeinek, normasértő magatartásainak magyarázatára több elmélet is született, azonban önmagában egyik sem ad kielégítő magyarázatot a cigánysággal kapcsolatban felmerült kérdésekre - fogalmazza meg a tanulmányban Póczik.

Fegyintézetek mélyén

Az empirikus kutatás jegyében az utóbbi években - összehangzó eredményekkel - három nagyobb kutatás született a fegyintézetekben fogvatartottak körében. Most idézett írásában Póczik az általa vezetett kutatás 2002-ben publikált legfontosabb eredményeit ismerteti.

A kutatásban három jól összehasonlítható, etnikailag elkülönülő - magyar, asszimilálódóban lévő, úgynevezett transzetnikai (TE) és cigány - börtönbüntetésre ítélt férfi csoportot vizsgáltak. A mintegy 1500 megkérdezett 50 százaléka magyarnak, a másik 50 százalék cigány származásúnak bizonyult. Utóbbiak között 60-40 százalékban oszlanak meg a magukat cigánynak vallók és az identitásváltásra törekvők. A TE és a roma elkövetők fiatalabbak voltak a magyar elítélteknél, legtöbbjük 20-30 év közötti.

A szociális mutatók tekintetében a magyarok felől a cigányok felé süllyedő lejtő képe bontakozik ki - olvasható a tanulmányban. A TE csoport köztes mutatókat vonultatott fel, amelyek egyik esetben a magyarok, más esetben a cigányok értékeihez estek közelebb. A cigány csoportban a legjellemzőbb a kisegítő iskola, és az éppen csak elvégzett 8 elemi osztály volt, a szakmai végzettség aránya a magyar mutató felét sem érte el.

A vizsgálatban szereplő cigányok lakhelyei közül Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya, és Somogy megye emelkedett ki. A magyarok mutatták a legintenzívebb - jobb megélhetési lehetőségek keresésével összefüggő - migrációt: a legfontosabb célállomás Budapest. A településtípusok megoszlása tekintetében a három csoport már a szülők nemzedékében erősen urbánus jellegű volt. A falvakból, nagyközségekből különösen a TE és cigány csoportban erős elvándorlás mutatkozott a nagyobb városok, elsősorban a főváros felé. A magyar megkérdezettek döntő hányada, a cigányok fele városias környezetben élt. A szülőkkel való összehasonlításban mindhárom csoport javított lakásviszonyain, mindhárom csoport mintegy 40 százaléka javított életszínvonalán a kutatás előtti tíz évben.

Bűnözésre hajlamosító tényezők

Az elkövetők mindhárom csoportja nagycsaládokból származott, de az elkövetők háztartásaiban nevelt gyermekek száma csökkenő, jellemző volt az 1-3 gyermekes család. Az elkövetők jelentős része családi-neveltetési tekintetben hátrányos helyzetűnek volt mondható, ennek mutatói a cigány csoport felé jelentősen emelkednek. A magyaroktól a cigányok felé haladva egyre jelentősebb arányban jelentkeztek bűnözésre hajlamosító tényezők: bűnöző családi minták, állami gondozás, javítóintézet, fiatalkorúak börtöne. Mindhárom csoport válaszadóinak legnagyobb része dolgozott a büntetés megkezdése előtt.

A roma származásúak a magyaroknál korábban kezdik a bűnözést, az első cselekmény elkövetését rendszerint aktívan támogatja a baráti kör. Mindhárom csoport - legfőképpen a cigány származásúak - leginkább a haszonszerzést jelölték meg a bűnelkövetés céljaként, de a magyarok közt nagyobb szerepet játszik a hirtelen felindulás. Az elkövetők által megvalósított cselekmények összetétele is ennek megfelelő. Domináltak a primitív és erőszakos vagyon elleni cselekmények, a kifinomultabb cselekmények aránya a cigányok felé haladva erősen csökken. Mindhárom csoportban jellemző az elkövetési alkalmak folyamatos figyelése és céltudatos kihasználása, de rendszerint hiányzik a gondos tervezés. A cigányokra a magyaroknál jellemzőbb a csoportos elkövetés.

Vagyoni előrelépés

A három csoportban a legális és illegális munka, valamint szociális juttatások és a vagyon elleni bűnözés - rendszerré szerveződve - képezi a megélhetés fő forrásait, ezek együttes alkalmazása jelentős hányadban vagyoni előrelépést is lehetővé tesz. Különösen igaz ez a TE és cigány csoportra. A többszörösen büntettek aránya a cigány és a TE csoportban meghaladja a magyar mutató kétszeresét. Ennek megfelelően a cigányok felé haladva egyenletesen emelkedik a szabadságvesztében töltött idő is.

Bántalmazott roma letartóztatottak

A TE és a cigány csoporthoz tartozók a magyarokkal összevetve szembetűnően súlyosabb hátrányokat szenvednek el az előzetes letartóztatásban, jóval nagyobb arányban fordul elő bántalmazás, kényszervallatás, az ügyvéddel való kapcsolatteremtés akadályozása, a kirendelt védő nemtörődömsége. Az etnikai származásúak hátrányba kerülésének tendenciája a megkérdezettek állításai alapján a börtönben is tetten érthető, ennek értékelésében azonban figyelembe kell venni a szubjektív tényezők rendkívüli súlyát. Az elítéltek között széles körű a mértéktelen alkoholélvezet, jelen van a kábítószer is. A cigány csoport felé haladva egyre romlik az elítéltek testi és mentális állapota.

Az elemzés végén a szerző megállapította, hogy a magyar fogvatartottak csoportja vegyes társadalmi képlet, amelyben egyaránt megtalálhatóak a felemelkedő, stagnáló és süllyedő alcsoportok, összességüket mégis leginkább a stagnálás, süllyedés jellemzi. Az alacsony társadalmi helyükről való feljebb lépés a többség számára kilátástalan. Szociális mutatóik ellenére a három etnikai csoport élén állnak, energiáikat az anyagi színvonal megtartása, a süllyedés elleni küzdelem köti le.

A cigányok esetében a szokásos modernizációs problematikák mellé társul a tradicionalitás felbomlása, az asszimiláció, az integráció. Körükben a hagyományos cigány minta a megélhetés kultúrájában ma is jelen van, vagy újra megjelenik. A cigányság egészéből az utóbbi 2-3 generációban kiemelkedett egy gyorsan modernizálódó, mobilizálódó csoport. Életmódjában, értékeiben, anyagi javaiban egyre csökkenő elmaradással követi a magyar átlag alsó szegmenseit, bizonyos tekintetben már el is érte azokat. Helyváltoztatásuk, felemelkedésük nem egyenletes és fokozatos, hanem sok tekintetben féloldalas, kiegyensúlyozatlan társadalmi változás volt.

Cigányok modernizációs ugrása

Integrációjukat akadályozza az is, hogy nem rendelkeznek a megfelelő kommunikációs mechanizmussal a befogadásért való folyamodáshoz - vélekedik a kutató. Ez fokozottan hív életre deviáns magatartásokat, erősíti a bűnelkövetésre, különösen annak erőszakos formáira irányuló hajlandóságot, súlyosan rombolja a közösség egészségét, önképét. A jövőben várhatóan újabb és újabb cigány csoportok fognak nekirugaszkodni a modernizációs ugrásnak, vállalják annak megrázkódtatásait.

A legfontosabb kitörési pont a szabadságvesztésre ítéltek esetében - etnikumtól függetlenül - az oktatás lehet - hangsúlyozza Póczik Szilveszter. Ezért ki kell terjeszteni oktatási lehetőségeiket, és ahol szükséges, újra kell indítani az elítéltek oktatását, különös tekintettel a szakmai (betanított ipari) képesítésekre, valamint a távoktatásban megszerezhető ismeretekre. Modernizálni kellene a börtönök belső oktatási bázisait, belső kedvezményekkel, valamint a szabadon bocsátás feltételrendszerében külön kellene honorálni az oktatásban való részvételt, a megszerzett szakképesítést. A szakképzést ki kell bővíteni a megfelelő családgazdálkodási és munkaerő-stratégiai, valamint kommunikációs programokkal, személyiségfejlesztő tréningekkel - fejezte be tanulmányát a szerző.