A kormányfő 11 órakor személyes megbeszélést folytatott Bajnai Gordonnal, a Fejlesztési Kabinet vezetőjével. Gyurcsány Ferenc internetes naplójában ezt írja:

"Látom sokan kínlódnak azzal, hogy értelmezzék Bajnai és Draskovics szerepét. Sok a félreértés, nem kevés a felszínes megjegyzés és értelmezés. Azt mondják, hogy ezzel sérül a kormány döntési jogköre. De honnan veszik ezt? Látott-e bárki egyetlen papírt arról, hogy eddig miként osztottuk el a jogköröket a kormányon belül, és mit teszünk ezután? Tudja-e bárki a kritikusok közül, hogy eddig miként működött a Fejlesztési Kabinet - mert megjegyzem eddig is volt ilyen testület, sőt eddig is én vezettem -, és mi lesz a változás az eddigiekhez képest? Meg tudja-e bárki mondani, hogy eddig egészen pontosan kik, milyen testületben és milyen szakmai-politikai kontroll mellett hozták meg döntéseiket a fejlesztési kérdésekben, a nagyobb reformokban, vagy pontosan hol is volt a döntéselőkészítés központja?

A helyzet az, hogy az eddigi szerkezetben eltűnt a valóságos felelősség, kuszák voltak a belső viszonyok, sokak számára nem volt világos, hogy miért éppen arra lehet pályázni, és miért azok a feltételek, ráadásul az egyik pályázatnak nem volt semmi köze a másikhoz. Vagy sikerült -e általános kormányzati kontroll alá helyezni bármelyik nagyobb szerkezetátalakító programot, mondjuk a felsőoktatás reformjától a hivatásos hadsereg kialakításáig. Szeretném elkedvetleníteni kritikusaimat. Éppen az a helyzet, hogy eddig minden nagyobb lépés az érdekelt miniszter és a miniszterelnök közötti megállapodáson nyugodott, és kevéssé ágyazódott be egy strukturált, ellenőrzött, a kormányzati munka egészébe illeszkedő döntéselőkészítő folyamatba. Ennek szeretnék véget vetni. Mert nem elsősorban miniszteri felelősség van, hanem kormányzati. Van egy átfogó törekvésünk arról, hogy milyen országot szeretnénk. Ezt közösen fogalmazzuk meg. Kormánypárti politikusok, vezető szakértők. Közösen vállaljuk a felelősséget. E politika legfőbb végrahajtója a kormány. A miniszter elsősorban a kormány tagja, a közös politika képviselője, az egészért felelősséget vállaló politikus, és ezen belül szakpolitikus. Osztozunk egymás sorsában, közös a politikánk. De nem adjuk ki albérletbe egyik szakpolitikai területet sem egyetlen miniszternek. Persze nem azonos a felelősség. De nem is úgy áll a helyezt, hogy a mezőgazdaságért csak Gráf József, legfeljebb még a miniszterelnök felel. De az sem igaz, hogy a miniszter csak végrehajt. Ugyan. A szakpolitika legfőbb alakítója. De kétségtelen, nem az egyetlen. Mert abban részt vesznek a kormánypárti frakciók - és miért tagadnánk, hat ránk az ellenzék érvelése is -, és részt vesznek benne a kormánypártok vezető szakpolitikusai, szakértői. Ez egy bonyolult folyamat. Sok elemű rendszer. Éppen az a törekvésem, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a belső felelősség-megoszlás. Hogy jobban láthatóvá váljék az egészért viselt közös politikai felelősség, és átláthatóbb, szabályozottabb a döntéselőkészítés.

Erősödik a miniszterelnök, mondják. Ezt abból vonják le, hogy külön is megmutattuk a fejlesztési döntések előkészítéséért, és a reformok összehangolásáért felelős szervezeteket és testületeket. De a döntés nyilván a kormányé marad. A döntéselőkészítés meg átláthatóbb lesz. Látni fogjuk, hogy ki mire, milyen feltételekkel akar kiírni pályázatot, ellenőrizni tudjuk, hogy milyen alapon kívánnak dönteni sok milliárd forintról.

Abból, hogy egy országnak van köztársasági elnöke, abból még nem tudjuk, hogy annak milyen jogköre van. Erős vagy gyenge az elnök? Hogy erre válaszolni tudjunk, ahhoz meg kell nézni a pontos szabályokat. Erre biztatnék ebben az esetben is mindenkit: nézze meg a most létrehozott testületek működésének pontos szabályozását, jogköreit. Ez persze munkás, ehhez tényleg elemezni kell. De így közelebb lehet jutni az igazsághoz. Ha pedig ez a cél, akkor megéri egy kis munkát befektetni. Jó munkát!"

A miniszterelnök a vasárnap 11 óra 48 perckor kelt bejegyzésében azt is írja, hogy "Pocsék idő van. Olvasásra, elmékedésre való", illetve közli, hogy borsólevest főzött csirkeszárnnyal, a második fogás pedig sült tarja volt.