Hamada Juka és kollégái a tokiói Vaszeda Egyetem sporttudományi intézetében végezték a kutatást, amelynek eredményeit az Európai Elhízástudományi Kongresszuson mutatták be Bécsben a múlt héten. A tanulmány a Journal of Physical Therapy Science című szaklap aktuális számában jelent meg.

Több kutatás foglalkozott már a rágógumizás hatásaival, ám ezek nyugalmi állapotban vizsgálták a test működésére gyakorolt hatást, senki sem kutatta, hogy mi történik, ha séta közben rágózik az ember.

A szerzők 46 önkéntest kértek fel, 21-46 éves férfiak és nők vállalkoztak két tesztre. Az egyik tesztben 2 darab, egyenként másfél grammos, 3 kilokalóriát tartalmazó rágógumit adtak a résztvevőknek, hogy egy 15 perces, normál tempójú séta alatt rágják őket egyórás pihenő után. A kontrolltesztben ugyanígy egy óra pihenés után sétáltak 15 percet, azonban ekkor port kaptak, hogy nyeljék le. A por ugyanazt tartalmazta, mint a rágógumi, csak nem kellett megrágni.

Mindkét teszt alatt megmérték a nyugalmi pulzust, a séta alatti átlagpulzust, a lépésszámot és a megtett távolságot. A séta sebességét és a lépéshosszt is kiszámították a mért adatokból, a séta alatti energiafelhasználást az átlagsebességből és a résztvevők testsúlyából kalkulálták.

Jelentősen magasabb volt az alanyok átlagpulzusa, sőt a nyugalmi pulzushoz képest nagyobb volt a változás a rágógumis fordulóban, mint a kontrolltesztben - állapították meg a kutatók.

Ezután megvizsgálták a férfi és női résztvevők adatait, és azt találták, hogy mindkét nemnél nőtt a pulzus és a pulzusváltozás is, bár a férfiaknál jelentősebb volt a megtett táv növekedése és a sebesség is a kontrollteszthez képest.

Kor szerinti bontásban is elemezték az adatokat. Ezek szerint

a rágózás leginkább a negyvenéves vagy annál idősebb férfiak szervezetére hatott:

szignifikánsan nőtt a legyalogolt táv, az átlagsebesség, a lépésszám, a pulzus, a nyugalmihoz viszonyított pulzusváltozás és a teljes energiafelhasználás is a rágás nélkül végzett kontrolltesztekhez képest.