A tárlat a Berlintől északra fekvő ravensbrücki női koncentrációs táborban látható, és a prostitúcióra kényszerített nők sorsát mutatja be.

Insa Eschenbach, a múzeum igazgatója elmondta: ezek a nők 1945 után is megtartották titkukat, mert úgy érezték, hogy ha beszélnek a tapasztalataikról, az lealacsonyítja őket a társadalom szemében.

Most Ravensbrück korábbi foglyainak visszaemlékezéseiből és az SS aktáiból rakták össze a náci Németország szexrabszolgáinak történetét. A legtöbb prostitúcióra kényszerített nő egyébként Ravensbrück foglya volt.

Antonia Brun korábbi fogoly egy videóra felvett nyilatkozatában elmondta: a nőket megtévesztették azzal az ígérettel, hogy ha beleegyeznek a dologba, fél év múlva szabadon engedik őket. A nők friss ételeket és vitaminokat kaptak, igénybe vehették a kezdetleges szoláriumot, és - más foglyokkal szemben - megtarthatták a hajukat.

Teljesítményszint

A nőket először a táborok őrei "próbálták ki", majd a koncentrációs táborokba küldték őket dolgozni. Tíz koncentrációs tábort vontak be a programba 1942 és 1945 között, egyebek mellett Auschwitz-ot is.

A nőknek előírták a teljesítményszintet is: egy nap 8 férfit kellett fogadniuk, hétvégenként pedig 40-et. Egy aktus nem lehetett hosszabb 20 percnél, ennek betartását a lyukakon kukucskáló őrök ellenőrizték.

Irma Trksak, egy másik rab felidézte, hogy néztek ki a hathónapos munka után visszatérő foglyok: "Roncsok voltak, csak a Jóisten tudja, mennyi férfival kellett együtt lenniük. Betegek voltak, és nem sokkal később sokan meg is haltak." Ez utóbbinak az is oka lehetett, hogy orvosi kísérleteket végeztek rajtuk.

Az ötletet maga Heinrich Himmler, az SS vezetője találta ki, a koncentrációs táborok foglyainak ösztönzésére. Egy másik cél volt, hogy visszaszorítsák a homoszexualitást.

A kiállításon az is kiderült, hogy az SS lelkesedett azért, hogy leszbikusokat is prostitúcióra kényszerítsék, hogy megváltoztassák a vonzalmaikat. A homoszexuális férfiaknak is muszáj volt a prostituáltakkal közösülni.