1986-ban jelent meg Nagy Feró Hamlet című lemeze. A produkció "beharangozója" is ezen a címen fut. No de mi köze a kettőnek egymáshoz?

"Tulajdonképpen az eredeti anyag színpadra vételéről, viteléről van szó – fogalmazott az InfoRádióban Fülöp Kristóf színművész, a darab egyik szereplője és zenei vezetője. – Ebből az anyagból nem maradt fönt írásos anyag, ezért nem tudtunk mást csinálni, mint lehallgatni és interpretálni a saját tudásunk és ízlésünk alapján, de ez nagy részben megegyezik az eredeti zenei anyaggal. Azt tudni kell, hogy ez egy egész estés előadásnak íródott, aminek csak a felét vették fel végül Nagy Feróék."

A zenei anyag 40 perc, amit kibővítettek az eredeti darab prózai jeleneteivel, így a kettő szoros szövete adja ki az előadást.

A Hamlet azonban nem Nagy Feró szerzeménye, hanem William Shakespeare-é, de ezt is tisztába tette. "Különleges találkozás ez a zenei világ a Hamlettel, mert a zene kifejezőeszközei, a punk-rock stílus nagyon is passzol a Hamlet történetéhez kapcsolódóan a tehetetlenségből átalakult dühhöz" – mutatott rá Fülöp Kristóf. Szerinte épp az az izgalmas benne, hogy hogyan tudják megtalálni azokat a nyugvópontokat, amelyek mentén mozgatni tudják a közönség figyelmét, az egészhez fűződő érzületét, hiszen a zene maga sűrűsödik, folyamatosan egyre erősebb akusztikai hatásoknak van kitéve a közönség.

"Egyszer csak érzem én is előadóként, hogy elfárad a fülem a sok zenei információtól, ez egy hatáseleme ennek a zenei stílusnak, ami nagyon passzol a Hamlethez; tulajdonképpen ez a kettősség, a csöndek, illetve a zene nagyon sűrű kifejezőeszközei képesek olyan figyelemvezetésre, ami izgalmassá teheti a mi feldolgozásunkat" – mondta a színész.

A punk rockoperának olyan formát kerestek, ahol zenés színházi eszközöket használva tudják előadni a művet. És bár végig zenélnek, mégsem koncert, színészek vannak a színpadon végig zenészként és színészként, "ami azért szerencsés, mert ezek az egymásra figyelő energiák különböző típusai egyszerűen összeadódnak az adott térben".

Tehát: valaki éppen szerepel, szerepet játszik, és viszi a történet vonulatát, valaki pedig éppen kíséri őt valamilyen hangszeren, és ugyanúgy bekapcsolódik a történet mesélésébe.

A darabbal hosszú távra terveznek, az Akváriumban lesz a bemutató január 13-án, remélik, elnyerik a közönség tetszését – ebben az évadban még többször, a jövő pedig "a jövő zenéje".