Meglepő helyen robbant ki a mostani földrengés, hiszen a történelmi időkben ekkora nagyságú rengés Marokkóban még nem volt – kezdte Harangi Szabolcs. Elmondása szerint legutóbb 1960-ban, Agadir kikötővárosánál következett be egy 5,9-es magnitúdójú rengés, ami végül 13 ezer halálos áldozatot követelt, de

erősségében a mostani harmincszorosa volt a korábbinak.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a mostani, nagy erejű földrengés viszonylag sekélyen, 12-15 kilométer mélyen történt, ami miatt jobban is lehetett érezni. Fontos tehát elkülöníteni, hogy mekkora egy rengés magnitúdója, illetve hogy mekkora a felszíni hatás, ami a pénteki esetében nagynak mondható, és ehhez kapcsolódik a most már 2100 fölé emelkedett halálos áldozatok száma is – tette hozzá.

A hipocentrum, azaz a fészekmélység mellett ugyancsak kardinális kérdés, hogy mekkora energia szabadul fel, és az is, hogy például milyen a talaj – vezeti-e a földmozgási hullámokat –, ahogy az sem elhanyagolható, hogy az érintett területen milyenek az ember által alkotott építmények – magyarázta az egyetemi tanár. „Nyilván ebben az esetben, miután régóta nem volt hasonló erejű földrengés a területen, nem is volt túlzott a készültség, vagyis a házak földrengésbiztonsága nem túl nagy.”

Kitért arra is, hogy

a földmozgáshoz kapcsolódóan egy súlyos lejtőcsuszamlásra is sor került, ami egy teljes települést eltörölt.

„Ezek a tényezők mind-mind hozzájárulnak, hogy mennyire lesz pusztító egy földrengés” – mondta.

Ami az utórengéseket illeti, egyelőre viszonylag kis nagyságúak, amennyire tudható, nem érik el az 5-ös magnitúdót, ami viszont érdekes, hogy a jelek szerint északkelet felé húzódnak, és akár elérhetik Marrákest is – folytatta Harangi Szabolcs. „Úgy tűnik, mintha egy nagyobb sík mentén történt volna ez a feltolódásos elmozdulás.” (Az érintett területen az eurázsiai és afrikai lemez közelít egymáshoz nagyon lassan, évente átlagosan néhány millimétert.)