A republikánus párti szenátor irodája szombat este közölte, hogy McCain családi körben hunyt el, miután "hatvan éven át hűségesen szolgálta az Egyesült Államokat".

"Átkozott egy kaland volt" - írta 2018 májusában The Restless Wawe (A nyughatatlan hullám) című emlékirataiban az életéről:

"Megismertem nagy szenvedélyeket, csodálatos dolgokat láttam, harcoltam egy háborúban és segítettem békét hozni. Szereztem magamnak egy kicsi helyet Amerika és a korszakom történelmében".

John McCaint 2017 júliusa óta az egyik legagresszívebb és leghalálosabb agydaganattal, gliobasztómával kezelték. A családja pénteken jelentette be, hogy a betegség könyörtelen előrehaladásával beszüntetnek minden kezelést. Másnap elhunyt.

Washingtonban félárbocra eresztették a Fehér Ház és a Capitolium lobogóit.

A halálhír bejelentése után azonnal megindultak a reagálások a republikánus politikusról, aki sok mindenkivel összekülönbözött, beleértve saját politikai családját, de akinek a hazafias elkötelezettségét mindenki elismerte.

"John és én különböző nemzedékből jövünk, teljesen máshonnan származunk, és a politika legmagasabb szintjén csaptunk össze. A nézetkülönbségek ellenére osztoztunk az azokhoz az eszmékhez való hűségben, amelyért amerikaiak és bevándorlók egész nemzedékei küzdöttek és áldozták fel magukat" - jelentette ki Barack Obama volt demokrata párti elnök, aki a 2008-as elnökválasztáson mérkőzött meg a néhai szenátorral.

Donald Trump elnök, aki alaposan összekülönbözött a szenátorral, a Twitteren közzétett rövid üzenetben fejezte ki részvétét, anélkül, hogy említést tett volna McCain pályájáról és életéről.

"Legőszintébb részvétem és tiszteletem John McCain szenátor családjának. Együtt érzünk és imádkozunk Önekkel! - írta Trump.

A legtöbb honatya volt képviselő közleményt adott ki röviddel a halálhír után, George W. Bush volt elnök "az őszinte meggyőződés és a legnagyobb hazafi" példájaként említette a szenátort.

John McCaint Arizona államban ápolták, de kezelése és Washingtonból való tavaly decemberi távozása ellenére viszonylag aktív maradt a politikai életben.

2017 nyarán a Trump által benyújtott egészségbiztosítási reform ellen szavazott, felbőszítve ezzel az elnököt, akinek a módszerei és az elgondolásai iránti megvetését sosem rejtette véka alá. Nyíltan bírálta az elnököt, félretájékozottnak és lobbanékonynak nevezte, és kijelentette, hogy nem kívánja őt a temetésén látni.

Emlékirataiban ismételten elítélte Trumpnak Vlagyimir Putyin orosz elnök iránti nyilvánvaló szimpátiáját. Őt magát is büntetőintézkedésekkel sújtotta Moszkva, válaszul az Oroszország elleni amerikai szankciókra, amire büszke volt.

John Sydney McCain III, akinek az apja és a nagyapja is tengernagy volt, 1936-ban született a Panama-csatorna térségében, a haditengerészeti akadémia hallgatója volt. Vadászpilóta lett. A vietnami háborúban vetették be, ahol az észak-vietnami 23. bevetésén 1967 októberében megsebesült és több mint öt évet töltött fogságban.

Fogvatartói megkínozták. Politikai pályája során a kínzás eltökélt bírálója volt, megrótta a Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) George Bush elnöksége alatt alkalmazott kemény módszereit is.

Az 1990-es években támogatta a Vietnamban eltűnt katonák felkutatását és az ázsiai országgal való kapcsolatok normalizálását.

A háború után visszatért az Egyesült Államokba, ahol 1982-ben képviselővé, majd 1986-ban szenátorrá választották. Ezt a tisztséget haláláig megtartotta, bár a legutolsó újraválasztása 2016-ban nem volt egyszerű, mert a konzervatív szavazók egy része nem bocsátotta meg neki, hogy bírálta Trumpot.

Sokáig a független, keresetlen republikánus politikus szerepében politizált, de 2000-ben elveszítette az előválasztásokat George Bushsal szemben, 2008-ban pedig az elnökválasztást Obamával szemben.

Külpolitikai téren beavatkozás-párti volt, meggyőződése volt, hogy Amerikának meg kell az egész világon védeni az értékeit, egyik legeltökéltebb híve volt az iraki háborúnak, népszerűsítette az amerikai katonai szerepvállalást külföldön, így lassan elszigetelődött a hazai prioritásokra összpontosító republikánus párton belül.

A 2010-es években megdöbbenve látta pártján belül a Tea Party ultrakonzervatív mozgalom felemelkedését, amelyet nem tudott kordába szorítani. Eltökélten kitartott a katonai költségvetés növelése mellett, haláláig a szenátus katonai bizottságának az elnöke volt.

Pályája során több más kérdés is foglalkoztatta, így a bevándorlási rendszer és a választások finanszírozásának a reformja.