Társadalmunk által születésünktől fogva belénk van kódolva az a feltételezés, miszerint a nők és a férfiak közötti különbségek sora végeláthatatlan, és a két nem képviselői az élet minden terén különbözőképpen nyilvánulnak meg. Az elmúlt évtizedekben virágzásnak indult az úgynevezett gender studies, aminek művelői, természetesen leegyszerűsítve, éppen az előbbiekben felvetett problémát járják körül. Mi sem rejthetne magában több kiaknázatlan lehetőséget, mint a két nem nyelvhasználatbeli különbségeinek feltérképezése - ezzel indul a Nyelv és Tudomány "állati" érdekes cikke.

Káromkodásból katedrálist

A tanulmány egyik csúcspontja az a táblázat, amely összehasonlítja a férfiak és a nők káromkodási szokásait, illetve szókincsét:

Abból kiindulva, hogy nemzetközileg szinte minden platformon a férfiak és a nők érzelmi beállítódottságának, a világra adott értékelő reakcióinak eltérésére helyeződik a hangsúly, a nyelvészetben és nyelvtechnológiában az utóbbi években széles körben elterjedt, emóció- és szentimentelemzés megfelelő eredményekkel szolgál ennek a kognitív szakadéknak a számszerűsítésére és konkrét példákon és adatokon való szemléltetésére. Modern szövegfeldolgozási módszerekkel reagálhatunk azokra a sztereotip hipotézisekre, miszerint a szentimentelemzés keretein belül vizsgált negatív értékelést kifejező fokozó elemek nem azonos gyakorisággal jelennek meg a férfiak és a nők nyelvhasználatában, illetve funkciójukat tekintve is számolhatunk jelentős eltéréssel.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy a vizsgálatok folyamán a kutatási terület által felkínált elméleti keretek széles skálájából a bináris gender (kicsit erőltetett) fogalmát vettük alapul. Ez a genderrendszer egy erősen általánosított, kizárólag nemi alapon nyugvó besorolás, amelyben kizárólag férfi és női gendert különít el.

Csúnya csicsergések

Egy olyan elemzési anyag létrehozása volt szükséges, ahol mindkét nem szabadon és őszintén, egy beszéltnyelvi formához közeli megnyilatkozásokat tesz, és, mi több, azok nagy valószínűséggel még értékítéletet is tartalmaznak. A közösségi fórumok az előbb vázolt feltételekhez nagyszerűen igazodnak, így egy, a Twitterről származó, 37818 tweetből álló korpusz szolgáltatta a vizsgálatok alapját. Hogy a férfiak és nők szembeállítása elkezdődjön, megemlítendő, hogy ebből 19559 tweet női, 18236 pedig férfi szerzőségű.

Az adatok automatikus legyűjtésénél célorientáltan már külön figyelem övezte, hogy a bejegyzés szerzője megadta-e az eredeti nevét, az illető női vagy férfi név alatt szerepelt, végül pedig a felhasználó fiókjához tartozó profilképet is figyelembe vették.

A meglehetősen nagy mennyiségű adathalmaz szűrése egy 109 lexikai elemből álló szótárral történt, de mi is a közös ebben a 109 szóban? A válasz kétoldalú. Olyan elemek kerültek a listába, amik habár lexikai szinten negatív értékítéletet fejeznek ki, de amennyiben egy pozitív, negatív vagy semleges alaptaggal összekapcsolódnak, negatív polaritásuk megváltozhat. Végül 610 tweet került a szűrés alapján egy kalap alá, amiből 383-nál figyelhető meg a fentiekben említett fokozó elemek értékváltása vagy értékvesztése.

A vizsgált negatív fokozó elemeket a férfiak gyakrabban használják, mint a nők. Másrészt, a nők és a férfiak nem azonos gyakorisággal alkalmazzák ezeket az elemeket puszta fokozóként a pozitív, a negatív és a semleges alaptagok mellett.

A férfiak szívesebben használják ezeket a kifejezéseket pusztán hatáskeltési céllal,

míg a nők inkább olyan kontextusokban élnek velük, ahol eleve a negatív véleményüket szeretnék kifejezni , és a vizsgált elemekkel ezt a negatív tartalmat kívánják fokozni. Mi több, fény derült arra is, hogy amíg a nők 31, addig a férfiak 24 különféle elemet használnak. Hogy pontosan mik is azok, és melyek a dominánsak, a fenti ábrán láthatók.

Kedvenc szitokszavaink

Nem kerülheti el a figyelmet, hogy mindkét nem esetében a leggyakrabban használt negatív fokozók szitokszavak, amelyek számszerűsítve a szövegekben a nőknél annak 54,72%-át, a férfiaknál pedig 63,12%-át tették ki. Ezek közül

a durvább, vulgárisabb elemek inkább a férfiak nyelvhasználatát jellemzik, ugyanakkor megjegyzendő, hogy a különbség nem nagy.

A lexikai szintű értékváltást illetően – tehát amikor a vizsgált elem mind a szótárban, mind pedig az aktuális kontextusban önmagában szentimentkifejezés funkciójában áll –, nem mutatkozott jelentős eltérés a nemek között. Megállapíthatjuk, hogy mind a férfiak, mind pedig a nők, a legtöbb esetben a durva és a kemény elemmel reagálnak az adott jelenségre. Szignifikáns eltérésről egyedül a brutális elem kapcsán eshet szó, hiszen a férfiak esetében az három alkalommal jelent meg ebben a funkcióban, míg a nőkében pont ennyivel kevesebbszer, tehát egyszer sem.