A magyar hegymászó az expedíció szervezőjének hivatalos oldalán azt írja, hogy jó tempóban haladt egészen a 8.200 méter magasban található táborig, ahol rövid időre meghúzta magát egy depósátorban, majd folytatta útját. Az éjszaka folyamán elérte a 8.300 méteres magasságot, ahol "érdekes intermezzo zajlott le".

"Az indiaiak megbeszélés szerint megengedték nekem, hogy használjam az ő sátrukat, 1-2 óra pihenésre 8.300 méteren. Viszont sötét van és fáradt vagyok és hullik a hó, amikor megérkezem 8.300 méterre, úgyhogy tudom, hogy okos gyerek vagyok, csak megismerem, hogy melyik az indiai sátor a leírás alapján, és persze a hozzá legközelebb lévő sátrat fel is ismertem, mint indiai sátor. Úgyhogy egy kicsit megrázogattam, hogy biztos, hogy nincs-e benne senki. Majd kinyitottam, behajítottam a hátizsákomat, ekkor egyébként volt valami kis hangocska, de erre nem figyeltem oda, majd leültem a sátor ajtajába, és - ahogy hátrafelé kényelmesen eldőlsz - bedobtam magam a sátorba. A sátorban volt matrac is, és hálózsák is, és a hálózsákban volt egy sherpa származású hegymászó" - olvasható a beszámolóban.

"Szegénykémnek nagy meglepetés volt, hogy először rádobtam egy hátizsákot, majd ráfeküdtem. De ahelyett, hogy egy oxigénpalackkal elvert volna, mondta, hogy nyugodtan maradjak ebben a sátorban, mert ő csak egyedül van. Egyébként is eléggé meg volt illetődve, mert ez volt az első expedíciója, és éppen oxigénen aludt. Úgyhogy ott kényelmesen pihentem nagyjából egy órát, és szerintem valamikor 4 és 5 között elindultam fölfelé" - folytatódik a leírás.

Klein Dávid azt írja, hogy jó erőben, bizakodóan indult a csúcsra. A szél meglehetősen erős volt és enyhén havazott.

"8.300 méterről - mintha manók földje lenne - kis sziklatömbök és lapos sziklák között vezet az ösvény, amikor éppen van ösvény. Most azonban be volt temetve hóval, és ezeken a lapos köveken a hó megül, a hágóvas pedig sorra megcsúszik rajtuk. Felerősödött a havazás, miközben erős szél fújt, és nagyon hideg volt - még mindig éjszaka van -, oxigén nélkül pláne. Azt hiszem, olyan nagyjából két óra birkózás után - majd megnézem, hogy mennyi lehetett pontosan - adtam fel. (...) Azt hiszem, hogy olyan 8.400 és 8.500 méter között lehettem, amikor megfordultam. Egyszerűen a jó erőnlétem ellenére rendkívül fáztam, több ujjam - most próbálom összeszámolni:1, 2, 3, 4 - 4 ujjam enyhe, magától elmúló fagysérülést szenvedett, annak ellenére, hogy nagyon jó kesztyűm és kézmelegítőm volt. Nagyon-nagyon hideg volt" - olvasható a beszámolóban.

"Nem hiszem, hogy még egyszer, ilyen állapotban, ebben a szezonban csúcsot tudnék támadni. Nagyon sajnálom. Tényleg nagyon-nagyon sajnálom, mert szépen, erőteljesen, jó tempóban nyomultam előre, erősnek éreztem magam. A tavalyihoz képest ez sokkal dinamikusabb kísérlet volt, de úgy tűnik, hogy a körülmények nem akarták. Biztos vagyok benne, hogy fogok még próbálkozni az Everest megmászásával oxigénpalack nélkül. Úgy érzem, hogy mindenképpen benne van a pakliban. És mindenkinek nagyon-nagyon szépen köszönöm a bíztatást és támogatást!" - zárul Klein Dávid internetes naplója.