Teszik ezt annak ellenére, hogy a háttérben rendszeresen ágyúdörejt lehet hallani, a forgalmat folyamatos biztonsági ellenőrzések lassítják, az árak pedig az egekbe szöktek. A veszélyérzet csökkenni látszik, dacára annak, hogy a szíriai háború veszteségmérlege - több mint 270 ezer halálos áldozat, 4,7 millió megsemmisült otthon, 7,5 millió belső menekült, 3,5 millió külföldre menekült - elrettentő.

Az Economist Intelligence Unit (EIU) brit elemzőintézet a világ legélhetetlenebb városait felsoroló 10-es toplistájának első helyére sorolta Damaszkuszt - a Föld legrégebb óta folyamatosan lakott települését - a stabilitás, egészségügyi ellátás, kultúra, környezet, oktatás és infrastruktúra állapota alapján.

Pedig úgy tűnik, van élet a kormányerők uralta szíriai fővárosban: a Bab Sarki óvárosi negyedben, ahol tavaly még megszokott volt a felkelők által kilőtt lövedékek becsapódása, ma már vízipipázó fiatalokkal teli bárokat látni az EFE spanyol hírügynökség tudósítójának beszámolója szerint.

"Néhány hónappal ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy az ember kimozduljon és beüljön egy bárba. Belefáradtam a háborúba, normális életre van szükségem" - mondta a spanyol hírügynökségnek a mezőgazdasági mérnöknek tanuló 22 éves Számi.

"Az emberek többsége azért megy bárba, hogy szórakozzon picit, a rengeteg probléma dacára, amellyel az ország küzd" - tette hozzá. Egy robbanás hangjától vagy egy hirtelen áramszünettől már senki nem riad meg, ez a mindennapok részévé vált.

A szíriai fővárost továbbra is fegyveres ellenzéki csoportok és harcosok veszik körül, akiket naponta légicsapásokkal támad a hadsereg, ennek ellenére a Damaszkuszi Operába öltönyös férfiak és nagyestélyibe öltözött nők sereglenek az előadásokra, a mozikban fiatalok állnak sorban, hogy jegyet vegyenek az esti vetítésre, az éttermek pedig ebéd- és vacsoraidőben is megtelnek. Napközben az utcákon jönnek-mennek az emberek, és az üzletekben is van forgalom, ahogy a Damaszkusz történelmi piacterén található, szerte a Közel-Keleten, 1885-ben alapított Bakdash fagyizónak is jól megy a szekere.

Annak ellenére van vásárlási kedv, hogy az árak elszabadultak a konfliktus 2011-es kezdete óta, és a helyi fizetőeszköz, a szíriai font értéke a dollárhoz képest csaknem tizedére csökkent: ma 450 fontot kell fizetni egy dollárért, holott a polgárháború kirobbanása előtt még csak 47-et kellett. Mindeközben a minimálbér 20 ezer font (12 ezer forint).

A szíriai fővárosban a legdrágább a lakhatás az erőszak sújtotta országrészekből érkező menekültek nagy száma miatt. Egy kétszobás lakásért például havonta mintegy 70 ezer fontot (43 ezer forintot) kell fizetni. (A főváros lakossága jelenleg 1,7 millió körül van, vagyis nem csökkent a háború előtti szinthez képest. Összehasonlításul: az ország egykor legnépesebb városának, az ostrom alatt álló Aleppónak a lakossága 2,5 millióról nagyjából egymillióra apadt.)

Az üzemanyag ára háromszorosára nőtt, néhány más terméké meg sokszorosára, egy palack víz a korábbi 10-szeresébe, 150 fontba (90 forintba) kerül.

Az élelmiszerek napról napra drágulnak, bár a kormány néhány alapvető termékre, így rizsre vagy cukorra támogatást ad. A bárányhús kilójáért hatszor többet - 3100 fontot (1900 forintot) - kérnek, mint öt évvel ezelőtt, míg a paradicsomért legalább 13-szor annyit, 200 fontot (120 forintot).

A magas árak mellett a lakók életét a víz és a gáz hiánya, illetve a rendszeres áramszünetek is megkeserítik, sokan mégis a maradást választják.

"Mi, akik maradunk, tudjuk, hogy hazárdjátékot folytatunk. Bármelyik pillanatban meghalhatunk egy aknavető gránáttól vagy egy robbanásban" - magyarázta a 35 éves informatikus, Azíz. "Ennek ellenére maradok, és nem számít, mi történik, maradni fogok" - hangsúlyozta a férfi mosolyogva.