A mérkőzés egyetlen gólja a 21. percben született, amikor Rodrigo De Paul a saját térfeléről indította Ángel Di Maríát, aki elhúzta a labdát a balhátvéd Renan Lodi mellett, majd a tizenhatoson belülre érve Ederson Moraes kapus fölött a hálóba emelt.

A házigazdáknak 13, az argentinoknak 6 lövésük volt, de a kaput mindkét csapat kétszer találta el.

A brazilok mindössze másodszor kaptak ki tétmérkőzésen a Maracana Stadionban,

ez először az 1950-es világbajnokság aranyéremről döntő mérkőzésén fordult elő velük, amikor Uruguay 2–1-re győzött a legendás Rio de Janeiró-i arénában.

A mérkőzés összefoglalójában a gól 0:49-től:

Argentína 15. alkalommal nyerte meg az 1916 óta létező kontinenstornát, ezzel utolérte Uruguayt az örökrangsor élén, de 1993 után először ünnepelhetett, így Lionel Messinek ez az első trófeája hazája válogatottjával.

Messi lett a torna gólkirálya 4 találattal, és a legtöbb gólpasszt is ő adta (5).

A brazilok 12. alkalommal végeztek a második helyen.

A koronavírus-járvány miatt a döntőre csupán 7 ezer nézőt engedtek be a 78 ezres arénába. A mérkőzésre nem árultak jegyeket, mindenki a dél-amerikai szövetség vendége volt, de csak negatív teszttel lehetett belépni a stadionba, ahol szigorúan be kellett tartani a társadalmi távolságtartás szabályait, a nézőknek arcmaszkot kellett viselniük, és nem volt szabad ételt, italt fogyasztaniuk.

Brazília csupán két héttel a kontinenstorna rajtja előtt kapta meg a rendezés jogát, miután az eredeti házigazdáktól, Kolumbiától és Argentínától politikai, illetve egészségügyi okokból elvették azt.

Eredmény, döntő

Argentína–Brazília 1–0 (1–0)

Az eddigi győztesek

15-szörös: Argentína, Uruguay

9-szeres: Brazília

2-szeres: Paraguay, Chile, Peru

1-szeres: Kolumbia, Bolívia