A hátborzongató csokifigurára egy kecskeméti székhelyű csokoládégyár csomagjában bukkant a vásárló. A termék látványtervezőit valószínűleg nem egy Grimm-mese, hanem az Ördögűző című horrorklasszikus valamelyik része ihlette meg.

A figura vörösen kígyózó lángokba öltözve áll patáin. Szemei a japán mangákat idéző módon kitágultak, hüllőnyelve a szegycsontjáig lelóg. Kezével egy akkora láncot szorít a testéhez, amilyet csak bull masztiffokra szoktak rakni ünnepnapon.

A fején ördögszarvak, bár halványan emlékeztetnek egy távoli rokon, a húsvéti csokinyuszi tapsifüleire is.

Összességében a készítők valószínűleg egy krampuszt akartak megalkotni, ehelyett azonban az összkép inkább hasonlít Albrecht Dürer A Lovag, a Halál és az Ördög című grafikájának mellékalakjára...

A legnagyobb meglepetés azonban a kicsomagolás után éri a szokatlan élményre vágyó vásárlót.

A horrorisztikus külső ugyanis érző belsőt takar. A pokolbeli színekben játszó papír alatt maga a csokifigura már valóban a Mikulás: egy jóságos, szakállas emberke, aki idén valamiért patás ördögnek maszkírozta magát.

A szokatlan termék gyártói azonban nem árulnak zsákbamacskát. A mikuláscsomag alján található címke szerint a zacskó egyebek mellett tartalmaz "1 darab 60 grammos Szent Mikulást", és "1 darab 60 grammos Mikulást". Így, "szent" nélkül...

Az átlátszó tasakban lévő egyes figurák alján azonban hiába keresné a vásárló a termékcímkét. Helyette "normál" Mikulásokat, valamint törpe csokisünt és csokitigrist talál.

Illetve nem csokit, mert tüzetesen átolvasva a címkét kiderül, hogy - amint a Magyarországon kapható ilyen termékek 65 százaléka - ezek sem csokiból, hanem "kakaós tejbevonómasszából" készültek.

Vagyis az ördög cukorból, hidrogénezett növényi zsírból, kakaóporból, savóporból, sovány tejporból, emulgeálószerből és kristály vanillinből készült.

De legalább ráírták, hogy "a játék nem adható 3 éven aluli gyermeknek".