A Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár története a főegyházmegye mintegy ezer évvel ezelőtti létrejöttéig, a ma már csaknem 70 ezer kötetes könyvtáré pedig a 18. századi veszprémi püspökig, Padányi Biró Mártonig és gondosan válogatott gyűjteményéig nyúlik vissza.

A megújítást végző cég közleményében idézte Karlinszky Balázst, az intézmény igazgatóját, aki elmondta: a kisszemináriumban kap helyet a könyvtár legrégebbi, muzeális állománya, kivéve azokat a köteteket, amelyek az Érseki Palota Koller-könyvtárának polcain sorakoznak.

Az épületben felbecsülhetetlen értékű köteteket és nyomtatványokat őriznek majd, a többi között díszes kódexeket, a könyvnyomtatás feltalálását követően, a 15. században készült ősnyomtatványokat, különleges 18-19. századi kottákat, valamint 1711 előtti hazai és magyar vonatkozású nyomtatványokat.

Az épületben helyezik el a nemrég az Év Egyházi Levéltára díjjal kitüntetett főegyházmegyei levéltár állományát, így 1800 középkori oklevelet, valamint az 1895 utáni anyakönyvi másodpéldányokat is.

A kisszemináriumban látványkönyvtárat, kutató- és előadótermet, zenei kutatótermet, a nyomtatványok és dokumentumok állagmegőrzését szolgáló klimatizált raktárakat, kiállítótermet és iskolai csoportok fogadására alkalmas helyiségeket is kialakítanak.

Az olvasókat és a kutatókat a költözést követően,

várhatóan október közepétől várják a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár új épületében.

A veszprémi várnegyed kisszemináriumában végzett kutatás során egy befalazott falfülke hátsó falán egy 1797-es feliratra bukkantak az akkori mester kézjegyével. A kor egyik legkiválóbb mestere, Fellner Jakab által tervezett, 1770-re elkészült épületben eredetileg alacsony sorból származó növendékek konviktusa, vagyis bentlakásos diákotthona működött volna, ám az ingatlan végül uralkodói, majd püspöki engedéllyel az idős papok lakhelye lett, és egészen a 20. század elejéig ezt a funkciót töltötte be.

A szakemberek az elfalazott fülke alapján jöttek rá arra, hogy a kisszeminárium egyik helyisége az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején egy kifejezetten gazdagon festett kápolna lehetett, a falfülke pedig az oltár része volt, amelyet később befalaztak.

Az épület a 19-20. században többször funkciót váltott, abban 1950-ig a Szent Pál apostol oltalmába ajánlott kisszeminárium, a következő évtizedekben pedig világi középiskola, megyei pedagógiai intézet, irodaház és múzeumi raktár is működött.