A felmérést végző Február Harmadika Munkacsoport és a Menhely Alapítvány közleménye szerint az idén, immár 22. alkalommal készült kutatásban feltett kérdésekre 7604 hajléktalan ember adott értékelhető választ. Közülük 2104-en közterületen laktak - 737-en Budapesten, 1367-en vidéki városokban -, míg 5500 ember fizetős vagy ingyenes hajléktalanszállásokon, 2330-an Budapesten és 3170-en vidéki városokban.

A lakásukat elvesztők, de még rendszeres jövedelemmel rendelkezők többsége a közterületen alvás helyett munkásszállón, barátjánál, ismerősénél, vagy rögtön valamilyen hajléktalanszálláson keres menedéket.

A hajléktalanként töltött időszak alatt az emberek leginkább kisebb, tisztább, jobban felszerelt szállókat, szobákat, egyúttal több odafigyelést, segítő beszélgetést, vagy éppen ápolói gondozást igényelnének - olvasható a közleményben.

A válaszolók döntő többsége szerint ahhoz, hogy kikerüljenek a hajléktalanságból,

biztos havi keresetre, megfelelő lakás bérléséhez elegendő pénzre lenne szükségük.

Többségük már nem reménykedik abban, hogy még önállóan lakhat majd egy lakásban.

Helyzetük megváltoztatásának az esélyét nagyban hátráltatja, hogy többségük elmúlt már ötvenéves, alacsony iskolai végzettségű, és a mindennapjait korlátozó betegségben szenved. Döntő többségük havi 60 ezer forintnál kevesebb összegből tartja fenn magát, 38 százalékuk havi 30 ezer forintnál kevesebb pénzből.

A közlemény szerint egyre égetőbb tehát azoknak a központi intézkedéseknek a meghozatala, amelyek az önkormányzatokkal, az ellátókkal és magukkal a hajléktalan emberekkel történő egyeztetések után alakítják, fejlesztik, a hajléktalanság problémájának kezelését.

A közleménnyel együtt megküldött gyorsjelentés adatai szerint a hajléktalan helyzetben lévő emberek 25 százaléka a magántulajdonát, 17 százaléka a lakásbérletét veszítette el, amikor hajléktalanná vált. A többiek - 58 százalék - korábban családtagként laktak egy lakásban, vagy már előzőleg sem lakásban éltek.

Minden második hajléktalan ember valamilyen családi, személyes okot említett hajléktalanná válása okaként, például válást, családi konfliktust, betegséget, vagy alkoholproblémát. Minden negyedik ember gazdasági okot jelölt meg, fizetésképtelenséget vagy munkahelye elvesztését.

A jelentés szerint "a hajléktalanok alkoholisták" állítás "súlyosan nem igaz". Jelentős részük egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, vagy csak nagyon kicsi mennyiségben - írták, hozzátéve, hogy nem is telne rá nekik.

A felmérését végzők hangsúlyozták: a február 3-ai adatfelvétel önkéntes, és nem célja a hajléktalanok számának a mérése. Ugyanakkor a felmérés alapján megállapítható, hogy idén február 3-án is legalább 2100 ember aludt "fedél nélkül az országban".

Ennek és a szállások forgalmi adatainak alapján úgy becsülik, hogy 2020 elején mintegy tizenötezer ember lehetett hajléktalan - írták.

Kitértek arra is, hogy folyamatosan nő a hajléktalanoknál a roma emberek aránya.

Magyarországon a cigány származású embereknek négyszer akkora esélyük van arra, hogy hajléktalan helyzetbe kerülnek, mint a nem cigány embereknek - olvasható a jelentésben.