Persze. De attól függ, hogy valóságosan mi lesz az intézkedésekből. Ebben a pillanatban ezt egyfelől nem tudni, másfelől, minthogy mindenféle politikai intézkedéssel szemben az embernek szkepszise van, nem nagyon hisz a politikusoknak, hát miért pont most kezdene el hinni?

Az emberek már a kampányban azt hallották, hogy szörnyű lesz, hogyha a koalíció győz. De úgy tűnik, hogy teljesen normálisnak tartják, elfogadják, hogy ez történik velük, miért?

Hát ugye a szörnyűt kell csak definiálni. Két esetben lett volna szörnyű, akkor, hogyha a mostani ellenzék győz, az is szörnyű, meg ha a mostani koalíció, az is szörnyű. Ezekben a szörnyűségekben élünk. Ez most itt egy nagyon konkrét helyzet, avval konfrontálódni, hogy mi az, hogy egy szabad, demokratikus országban élni. Ezt nem nagyon tudjuk. Még mindig nagyon kádáristák a reflexeink, nagyon állampártiak, az államot továbbra is valami nagyon jónak gondoljuk, ami megóv minket.

De tizenhat éve élünk piacgazdaságban, az emberek jelentős részének van saját vállalkozása, tudja, hogy mi a verseny, meg is tapasztalta, vesztett, nyert is már, és még mindig kádári módon gondolkodik?

Hát valahogy úgy tűnik, az államhoz való viszonyunk, azt gondolom, kádárista.

A fiataloké kevésbé?

Azt remélném, hogy igen. Az idősebbek viszont azt szokták meg, hogy az állam egyszerre ellenség és egyszerre valami olyasmi, amitől várnak mindenfélét. Ugye ez egy általános probléma, hogy mi az, amit biztosít az állam, egyáltalán az állam az micsoda? Érzékeljük, hogy állam, mint olyan nincs, az államnak nincs pénze, mindent mi adunk össze. Ez a gondolat Európában gyengébb, mint Amerikában, Keleten gyengébb, mint Nyugaton.

Lehetséges olyan helyzet, amiben ön, mint az állam egyik adófizető polgára szeret élni, és az jó nekem is, mint egy másik adófizető polgárnak?

Nem sok jót látok. Egy csomó fölösleges, hisztérikus dologgal foglalkozunk. Azt gondoltam, hogyha van politikai váltógazdaság, ha ez is volt hatalmon, az is volt hatalmon, akkor bizonyos dolgokról látjuk, hogy oldalfüggetlenek, tehát kicsit racionálisabban tudunk gondolkozni, de ez láthatóan lassabban megy.

Nem számoljuk ki a választási program mit jelent számunkra és nem eszerint döntünk, de miért nem?

Ez ügyben nagy összevisszaság van. Nálunk minden fordítva van, a baloldalnak van jobboldali, tehát liberális gazdaságpolitikája, a jobboldalnak van szociálisan érzékeny politikája, vagy legalábbis rizsa erről. Fordítva van az amerikai barátság meg az Amerika-ellenesség, mint Nyugaton. Nem az van, hogy van egy értékrend, vannak érdekek, és akkor amögé fölsorakozik valaki. Véletlenszerűen alakult, hogy valaki az MDF-be vagy az SZDSZ-be keveredett annak idején.

Ettől függetlenül vagy éppen ezzel összefüggésben, jó ma Magyarországon élni?

Nem olyan nagyon, nagyon átpolitizálódtak a mindennapok, s ez szükségszerűen idióta dolog. Akár egy épület megítélése is mérföldkő vagy mérője lehet annak, hogy az embernek milyen politikai nézetei vannak.

Nem szórakoztató ez inkább?

Igen, ez vicces, ezen lehet nevetni, csak úgy érzem, arcunkra fagy a mosoly, ahogy mondani szokták, mert nem tud az ember kívül maradni. Meg abban semmi vicces nincsen, ha, fogalmazzuk szimmetrikusan (miközben szerintem nem egészen szimmetrikus a dolog) hazaárulók versus antidemokraták a válasz mindenre. Vagy ha valaki a politikai pártoktól várja a boldogságot. Miközben ez valóban nevetséges, mintha élet-halálharcról volna szó. Pedig élet és halál, azért az más kategória.

Ennek az a következménye, hogy nem lesznek olyan értékesek azok a szavak, amelyek a politikusok száján éppen kicsusszannak, de a mi szavaink még megőrizhetik a komolyságukat. Ha mi leárulózzuk egymást, akkor annak azért súlya marad.

Na de nem úgy van az, nem olyan szépen van az, hogy van egy fantasztikus ország és annak hülye politikusai. A politikusok pont olyanok, mint az ország. Megengedem, hogy egy kicsit rosszabbak, mert vannak veszélyeztetett állások, a politikusé is ilyen. Szerintem a mostani politikai elit egy picivel rosszabban teljesít, mint a szilikátmérnökök, de a politikusok azok nem a Holdról jönnek, hanem közülünk, politikus az te vagy, a szomszédod, a fiad, a nagynénéd.

Mi választjuk vagy váltjuk le őket.

Hát igen, próbálkozunk, próbálkozunk, de aztán valahogy mégis egyformák lesznek, és mi is egyformák vagyunk, ez a probléma. Nemcsak a politikusok beszélnek idiótaságot, hanem az újságokban is ugyanígy, ugyanez a fajta beszéd van vagy ugyanez a reflex működik.

(Itt meghallgathatja a teljes beszélgetést.)