Gyurcsány Ferenc szerint az MSZP 2010-es választási sikere részben azon múlhat, hogy rendezi-e a viszonyát a Kádár-korszakkal.

A miniszterelnök február 24-én, az MSZP tisztújító kongresszusán is felvetette a témát, s azt mondta, Kádár János nem illeszthető a demokratikus történelmi hagyományokba, ő maga Nagy Imre örökségét fontosabbnak érzi.

A pártelnökké választott kormányfő szerint azért is fontos, hogy az MSZP végre elhatárolódjon Kádár Jánostól, mert ha ezt nem teszi meg, akkor a reformok hangoztatása sem hiteles.

Gyurcsány Ferenc szerint egyébként a múlttal való szembenézés (vagy inkább szakítás)

szimbóluma az MSZP központi irodájának áthelyezése is, a miniszterelnök-pártelnök nem kíván beköltözni a Köztársaság téri székházba.

Az újdonsült pártelnök már a kongresszuson magára maradt  követelésével. A szocialista veteránok többsége ugyanis megrótta azért, mert újabb frontot nyitott.

Horn és Lendvai nem piszkálná ezt a sebet

A Kádár-rendszerben karhatalmistaként, majd diplomataként, államtitkárként és az MSZMP Központi Bizottságának tagjaként szerepet vállaló Horn Gyula volt kormányfő és pártelnök arra figyelmeztette Gyurcsány Ferencet, hogy nem kellene új frontokat nyitni a Kádár-korszak megítélésének feszegetésével.

Nem tartotta jó ötletnek a "múlt felülvizsgálatát" a miniszterelnök megbízható szövetségese, Lendvai Ildikó frakcióvezető sem, aki szerint ez nem lényeges kérdés. Azt azonban kijelentette, a Kádár-rendszerbe nincsen visszaút.

Gyurcsány Ferenc egy olyan párttól várja el, hogy ítélje el Kádár Jánost, amelynek tagjai döntő többségükben a XX. század második felének nyertesei - politikai és gazdasági értelemben is.

Azoknak a generációknak a tagjai, akik 1963 és 1989 között voltak aktívak látszólag jólétben éltek - tegyük hozzá hitelből. Csak hírből ismerték a munkanélküliséget és az áremelkedést - persze a szólásszabadságot és a többpártrendszert is.

Azaz a mai nyugdíjas korúak zöme nosztalgiával gondol vissza a "legvidámabb barakk" évtizedeire. Kérdés, hogy ezek az idős emberek ma MSZP-szavazók-e?

A Magyar Gallup Intézet felmérése szerint javarészt igen. Az adatok alapján az 50-59 évesek 19, a 60-69 évesek 30, és a 70-79 évesek 24 százaléka MSZP-szavazó.

Ráadásul szintén a Gallup felmérése szerint 2006 októberében - bizonyára a megszorítások bejelentésének hatására - sok idős MSZP-szavazó, konkrétan 16 százalék elpártolt a szocialistáktól. Tőlük valószínűleg végképp hiába kéri Gyurcsány Ferenc, hogy ítéljék el a Kádár-korszakot.

Akiktől viszont elvárható lenne, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül "megtagadják" Kádár Jánost, vagyis a 18-29 évesek, nos, közülük csak 10 százalék szavaz a szocialistákra.

A képlet egyértelmű

Azok, akiknek az életszínvonala az elmúlt 5-10 évben csökkent, illetve félnek attól, hogy a következő években csökkenni fog, jelentősen pozitívabbnak ítélik meg a Kádár-rendszert, mint a többiek. Márpedig az életszínvonal a megszorítások miatt csökkenni fog, tehát reális esély nem látszik arra, hogy a társadalom széles rétege egy mégoly határozott miniszterelnöki felszólításra is hajlandó lesz sutba vágni azt, amiben negyven évig élt.Jólét hitelből

Huszár Tibor: "tiszta vizet a pohárba!"

Kádár János politikai életrajzának szerzője szerint itt az ideje, hogy az MSZP és az egész társadalom szembenézzen azzal, amit Kádár János jelent a történelemben.

Huszár Tibor hangsúlyozta, hogy ez azért nehéz, mert a Kádár-korszak legalább két, jól elkülönülő szakaszra bontható 1956-tól 1963-ig, majd '63-tól a rendszerváltozásig.

A kutató szerint kétségtelen tény, hogy a Kádár-rendszer a hetvenes években viszonylagos jólétet teremtett a többség számára. Megjegyezte azonban, hogy a vívmányok jó részét hitelből finanszírozta az állam.

Tiszta vizet a pohárba!

"Tiszta vizet kell önteni a pohárba: a pártállami diktatúra egy demokratikus köztársaság számára nem lehet minta" - jelentette ki Huszár Tibor.

Hozzátette: "a Kádár-rendszer kulcskérdése nem az, hogy minek nevezzük Kádár Jánost, mert ha ő 1963-ban meghal, akkor nagyon nehezen lehetett volna különbséget tenni Rákosi és Kádár között."

4

A történelemtanításnak is van még mit pótolnia a Kádár-korszak értékelése ügyében - mondta az InfoRádiónak a Történelemtanárok Egyletének alelnöke. Kopcsik István szerint célszerű lenne, ha a

nagy történelmi személyiségeket nem "csak jónak", vagy "csak rossznak" állítanák be a felnövekvő generációk előtt, akiknek már semmit nem jelent a Kádár-féle úgynevezett "puha diktatúra".

Az alelnök szerint a ma használatban lévő történelemtankönyvek "igen óvatosan" bánnak a Kádár-korszakkal, és a pártfőtitkár megítélése helyett inkább a történelmi tények puszta ismertetésére szorítkoznak.

A gyerekeket viszont érdekli Kádár, és kérdeznek róla, az elmúlt években pedig megjelentek olyan tudományos tanulmányok, amelyek segítenek a tanárnak, hogy válaszoljon nekik - tette hozzá Kopcsik István.

Saját pedagógusi tapasztalatai alapján úgy látja, hogy a családok is megosztottak Kádár János megítélésében, attól függően, hogy a szülők és nagyszülők jól éltek a Kádár-rendszerben, vagy sem.

Kopcsik István az InfoRádió kérdésére azt mondta, hogy egy diák tanulmányai befejeztével ma "inkább negatív, mintsem pozitív képet" kap Kádár Jánosról.

5

Nem Kádár, hanem a vívmányok hiányoznak

A Kádár-rendszer iránti nosztalgia nagyon erősen jelen van az MSZP-ben, de nemcsak ott, hanem az egész társadalomban, és ezt újabban már a Fidesz is kihasználja - mondta az InfoRádónak Gál Zoltán szocialista képviselő.

Az MSZMP Központi Bizottságának egykori politikai munkatársa úgy véli, hogy a társadalom 1989-90-ben egyszer már egyértelmű ítéletet mondott Kádár Jánosról és rendszeréről.

Sokan azonban hittek abban, hogy a Kádár-korszak vívmányai átmenthetők az új modellbe, és ez nem bizonyult igaznak - mutatott rá egy nagy csalódásra a politikus.

Kádár Nagy Imre politikájával lett sikeres?

A Nagy Imre és Kádár János közötti választás egy történelmi pillanatban mutatott magatartások közötti választás - fejtette ki Gál Zoltán.

Emlékeztetett arra, hogy Kádár János 1963 után éppen Nagy Imre örökségének megvalósításával tette a régió "legvidámabb barakkjává" Magyarországot.

6

"Nem felejthetjük, hogy hány száz gyilkosság vére tapad Kádár kezéhez!" Ezt Sólyom László mondta

Csolnokon, a kommunizmus áldozatainak emléknapján.

A köztársasági elnök szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy a kommunizmus nem ért véget 1963-ban, a rendszer lényege nem változott, amíg csak fennállt.

Ezt a nehezen félreérthető államfői üzenetet összevetve Gyurcsány Ferenc MSZP-elnök és kormányfő szombaton megfogalmazott elvárásával, miszerint pártjának szakítania kell Kádár Jánossal, azt látjuk, hogy ez elsősorban nemzedéki kérdés.

Ugyanezt gondolja László János társadalompszichológus is, akit korábban arról kérdezett az InfoRádió, hogy miért annyira megosztott egy társadalom egy esemény, személyiség, vagy korszak megítélésében?

Az egyetemi tanár szerint egyszerű a válasz: amíg élnek a szerepelők, addig a társadalmi emlékezetet a személyes élmények befolyásolják. 1956 óta pedig még nem nőtt fel három generáció, így az emberek szükségszerűen megosztottak.

Akkor az irtás is jobban ment

A Kádár-kultusznak a mai politikai életben egyetlen jelentősebbnek mondható, igaz, parlamenten kívüli életben tartója a Munkáspárt, amely szintén a korszak differenciált megítélését lehetetlenné tevő nosztalgiára építi a retorikáját. A párt honlapján olvasható igazán jellemző megállapítás szerint a Kádár-korszak azért is jobb volt, mint a mostani, mert "a parlagfű akkor nem volt társadalmi probléma."

Tudniillik mindet kiirtották.