Tapaszatalatuk szerint bár az elmúlt 10-15 évben nagyon sok változás történt a munkaerőpiacon, de az elmúlt másfél év alatt majdnem ugyanennyit változott a szektor. Az egyik fontos folyamat, hogy sokkal közelebb kerültek egymáshoz a munkáltatói és a munkavállaló igények, de ezek ki is éleződtek. A járvány az Y és a Z generáció által elvárt rugalmasságot teremtette meg a kényszerű home office munkavégzéssel, a távmunkával.

Azok a cégek, amelyek ezt lehetőségként ragadták meg (és nem csak a válságot akarták kezelni, amikor kiürült az irodaházuk), sokat nyerhettek. Most pedig, hogy vissza akarják "terelni" a dolgozókat a munkahelyeikre, elég nagy az ellenállás a dolgozók részéről.

A vendéglátásból és az idegenforgalomból nagyon sok pályaelhagyó került ki, ők más szektorokban helyezkedtek el. A kereskedelem és a logisztika nagyon erős elszívó erőt jelentett az egész járvány alatt a munkájukat elveszítők számára. Most pedig a vendéglátás-idegenforgalom az a két szektor, ahol a legnagyobb a küzdelem a szakképzett munkaerőért. Ehhez hozzájárul, hogy

bizalmatlanok a munkavállalók,

nem tudják, hogy egzisztenciálisan mennyire tudnak majd erre építeni a járvány esetleges későbbi hullámai alatt.

Vannak e területeken olyan cégek is, amelyek meg tudták tartani – erőn felül, akár az elmúlt 5 vagy 10 év alatt megtermelt nyereségük terhére – a munkavállalóikat, míg mások új munkavállalókból, fiatalokból csapatot építve próbálnak újra elindulni és talpra állni.

Kénytelen volt leépíteni vagy átcsoportosítani tavaly március-áprilisban az autóipar is, vagy a megnyújtott munkaidőkeret terhére rugalmasabb beosztással foglalkoztatta a munkavállalókat.

A szolgáltató szektorban a projektalapú foglalkoztatás, a munkaerő-kölcsönzés, a diákok és nyugdíjasok foglalkoztatása miatt volt gyors a munkaerővesztés a járványban.