Nekem az a benyomásom - miközben minden pedagógus tudja, hogy szeretem őket és ezt a szakmát -, a hazai iskolarendszer nagyobb lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek agresszívvá váljanak, mint amennyi elkerülhetetlen lenne. Azt tudomásul kell venni, hogy agresszió nélkül nincs iskolai élet. Én, a magam részéről megrémülnék, ha egy iskolai osztály életét két éven át követve nem találkoznék agresszióval. De újabban az agressziónak nagyon csúf formái jelennek meg, és az az érzésem, hogy az iskola többre lehetnek képes ezek redukciójában, mint amennyit produkál.

Melyek azok az agresszió azon formái, amelyek kivédhetetlenek, és melyek azok, amelyekre vigyázni kellene?

A kivédhetetlen, abszolút természetes és főként a korai serdülőkorban 11-13 éves korban nélkülözhetetlen formája az agresszivitásnak az, amit én rangsorképző agressziónak nevezek. Ez rivalizálás, ami ütközésekben nyilvánul meg. Azokra is oda kell figyelni, akik kimaradnak ezekből a rangsorképző küzdelmekből, mert ennek oka van. A fiúk nagyon hajlamosak arra, hogy áldozatul válasszák ki azokat a gyerekeket, akik ezekben a harcokban nem vesznek részt. Ekkor kialakul egy másfajta agresszió: a kötekedő és az áldozat közötti viszony, ami megint csak nagyon veszedelmes lehet.

Előadásában arról beszélt, hogy ez az agresszivitásnak egy nagyon veszélyes formája, mert előbb-utóbb minkét félből kihoz egyfajta durva agresszivitást.

Mindaz, ami a médiát igazán vonzza, elsősorban ebben a viszonyrendszerben jelenik meg. Természetes, hogy a kötekedő agresszor, aki érzelemmentes, az mindig veszélyeztetett arra, hogy valami nagy gazemberséget követ el. Kevesen gondolnak arra, hogy az áldozat is ugyanígy veszélyes, mert az áldozat egy idő után nem tűri a helyzetét, és egyszer csak a legmeggondolatlanabb ostobaságot követi el. Például az Egyesült Államokban, ahol nagyon könnyű fegyverhez jutni, hirtelen az áldozat lesz az, aki beront fegyverrel egy osztályterembe, elkezd lövöldözni. És azok az esetek, amelyek Magyarországon előfordultak és nagyon hasonlítottak ehhez, ugyanezt a jelenséget mutatják: az áldozat az, aki ezeket elköveti. Senecát idéztem, aki azt mondta, hogy a kegyetlenség mindig a gyengeségből fakad.