A szakértők tanulmányukat a Nature Medicine című szaklapban mutatták be.
"A kóros elhízottság és a diabétesz ellen védelmet nyújtó genetikai mechanizmusok felfedezése új terápiás stratégiákra irányíthatja a figyelmet, amelyek megfelelőek lehetnek a világméretű egészségügyi kihívás kezelésére" - fogalmazott Nicholas Morton, az Edinburghi Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője.
A tudósok úgy vélik, hogy a világ lakosságának negyven százalékát érintő kóros elhízottság hátterében genetikai tényezők is állhatnak.
A kutatócsoport olyan egerek génrepertoárját vizsgálta meg, amelyeket hatvan generáción át vékonynak tenyésztettek és testzsírszázalékuk csupán négyszázalékos. Összehasonlították olyan "elhízott egerekkel", amelyek testzsírszázaléka 23 százalék. Ezt követően meghatározták azokat a géneket, amelyek a vékony egereknél kétszer olyan aktívnak tűntek, mint a nagyon túlsúlyos fajtársaiknál.
Ekkor bukkantak rá a zsírszövetsejtek mitokondriumában a tioszulfát-szulfurtranszferáz nevű enzimre. Ez fokozott aktivitás mellett vékonyan tartja az egereket és megvédi őket a kettes típusú diabétesz kialakulásától, ami nyilvánvalóan közvetlen kapcsolatban áll az elhízással.
Az enzim nélkül a rágcsálók hamar diabéteszesek lettek és elhíztak.
Az enzim vélhetően javítja a mitokondrium funkcióját és hatására gyorsabban leépülnek az anyagcsere-folyamatok során keletkező oxigéngyökök és kénhidrogén-származékok.
A mechanizmus felismerése felhasználható lehet az elhízás, illetve a kettes típusú diabétesz elleni új gyógyszeres kezelés kifejlesztésében.