Az eljárást az Afganisztánban állomásozó francia fegyveres erők parancsnoka felháborítónak, az egyik elesett katona édesapja pedig gusztustalannak minősítette.
A politikai élet szereplői nem csupán a fényképek közreadása, hanem az ellen is tiltakoztak, hogy a Paris Match újságírója - akinek saját bevallása szerint tálib öltözetben, egy helyi tolmács segítségével sikerült a harcosokat megközelítenie - interjút készített a magát "Faruki parancsnoknak" nevező gerillacsoport vezetőjével.
Hervé Morin hadügyminiszter szerint a tálibok megértették a kommunikáció jelentőségét ebben a harcban, és élnek is a lehetőséggel, a Paris Match pedig egyszerű szócsövükké vált. "Faruk parancsnok" ugyanis az interjún keresztül azt üzeni a franciáknak, hogy vagy elhagyják Afganisztánt, vagy az utolsó emberig kiirtják őket.
Pierre Moscovici volt külügyminiszter, az ellenzéki szocialista párt egyik vezetője rendkívül zavarónak nevezte, hogy a hetilap felerősíti a tálibok fenyegetőzéseit, a zöld párti Daniel Cohn-Bendit pedig undorítónak nevezte a lap "kukkoló" magatartását.
A Paris Match kiadóigazgatója a tiltakozási hullámra válaszolva azt mondta: mindössze a munkájukat végzik, amikor az afganisztáni háborút igyekeznek mind a két oldalról bemutatni.
A riport megjelenése nyomán egyébként ismét fellángolt a vita a francia katonák halálának körülménye körül. A túlélők ugyanis azt állítják: túl későn érkezett a segítség a helyszínre. De ami még érzékenyebb kérdés: úgy tűnik, a többnyire huszonéves katonák egy részét közelharcban mészárolták le a tálibok. Ezt azonban a francia hadvezetés kategorikusan cáfolja.