A vb-történet ötven legjobb futballistája: 28. Eusébio - a nyomornegyedből a csúcsra

1942. január 25-én született a ma már önálló, akkor még a portugál gyarmatbirodalomhoz tartozó Mozambik fővárosában, Lourenço Marquesben, mai nevén Maputóban. Fehér bőrű édesapja, a vasúti pályamunkásként dolgozó Laurindo Antonio Angolából került Mozambikba, édesanyja, Elisa Anissabeni helyi származású volt. Szegénységben nőtt fel, nyolcévesen elveszítette édesapját, attól kezdve édesanyja egyedül nevelte őt és öt testvérét. Maputóban, a szegénynegyedben laktak,

cipőt először akkor húzott a lábára, amikor első klubja, a Sporting Lourenço Marques elnöke megajándékozta vele.

A csapatot a lisszaboni Sporting támogatta, így nem meglepő módon a már tizenévesen is a társai közül kiragyogó Eusébiót a zöld-fehérek akarták az anyaországba vinni. A történetet innentől kezdve maga Eusébio mesélte tovább: „Eléggé fordulatos úton kerültem a Benficához. Az alapproblémát az jelentette, hogy én a Sportingban futballoztam Lourenço Marquesben, ami amolyan fiókcsapata volt a lisszaboni Sportingnak. A Sporting azonban vacillált, próbajátékra akart hívni. A Benfica meg nagy pénzért máris vitt volna.

Anyám azt mondta: »Fiam, ne gondolkozz, menj a Benficához!«

Nem hiszem, hogy bizonygatnom kellene, hogy jó döntést sugallt. Pedig akkor már a Sporting is szerződtetett volna, ráadásul nagyobb összegért, mint a Benfica. Sőt, tovább srófolta ajánlatát. Ám Domingos Claudino, a Benfica akkori egyik fontos vezetője elrejtett egy lagosi szállodában, a Praia Marban. S közben kifizetett mozambiki klubomnak 400 ezer escudót. Mondják, abban az esztendőben

egyetlen mozambiki vállalatnak sem volt megközelítően sem annyi külföldről származó bevétele, mint a mi kis csapatunknak.”

A pályafutása csúcspontján Fekete Párducnak becézett csatárcsillagot Guttmann Béla állította be először bajnoki mérkőzésre a Benfica első csapatába, 1961. június 1-jén. Eusébio aztán 1975-ig összesen tizenegy bajnoki címet nyert, ötször lett a Portugál Kupa győztese, hatszor nyerte meg a gólkirályi címet. Hírnevét a nemzetközi sikerek alapozták meg, 1962-ben BEK-győztes lett a Benficával, 1963-ban, 1965-ben és 1968-ban döntőt játszhatott. 1965-ben, 1966-ban és 1968-ban Eusébio lett a BEK gólkirálya. 1965-ben megkapta a France Football Aranylabdáját. 1962-ben és 1966-ban a második helyen végzett.

Ő volt az első afrikai származású aranylabdás, sőt az első aranycipős.

1968-ban 42, 1973-ban 40 bajnoki góllal lett Európa legeredményesebb gólkirálya.

Az 1966-os világbajnokságra rendkívül nehéz sorsolást kaptak a portugálok: a címvédő brazil, valamint a magyar és a bolgár válogatottal kerültek azonos csoportba. A mieink ellen kezdtek, Eusébio meg-megcsillogtatta kivételes gyorsaságát, de gólt nem szerzett, két kapushiba miatt így is nyert a csapata. Viszont a bolgároknak egy (3:0), a braziloknak két gólt lőtt (3:1), a Bene, Albert, Farkas trió mellett övé volt a legnagyobb szerep abban, hogy a kétszeres világbajnok brazilok már a csoportmérkőzések után csomagolhattak.

Megnőtt a portugálok ázsiója, ám a középdöntőben, a Koreai NDK ellen, felborult a papírforma, érett a hihetetlen meglepetés. Eusébio így emlékezett vissza a mérkőzésre: „Kesergésre nem akadt másodpercnyi időnk sem. Elsőként jutottunk tovább a csoportból, a kétszeres világbajnok brazilok és a remek magyarok legyőzésével. Biztosak voltunk abban, hogy semmi gondunk nem lehet a koreaiak ellen. Erre a huszonkettedik percben már három-nullára vezettek.

Nem voltam különösebben ideges, mondtam is a többieknek, nyugi, nyerni fogunk.

(…) Hátra volt még majdnem hetven perc, a koreaiak meg állandóan jöttek előre. Éreztem, hogy le tudjuk majd kontrázni őket. Azt azért megjegyzem, őrült szerencsénk volt, hogy nem álltak be védekezni. Ha három-nullánál beássák magukat a tizenhatosukra, nagyon nehéz lett volna a helyzetünk. Igaz, akkor meg felívelgettük volna a labdákat Torresnek, s a levegőben verjük meg őket.” Szerényen elhallgatta, hogy

az ázsiaiak ellen négyszer talált be.

Az elődöntőben az angolok legyőzték a szebben és kulturáltabban futballozó portugálokat 2:1-re. Eusébio büntetőből bevette Gordon Banks kapuját, de aztán a meccs után sírva fakadt, siratta az összetört álmokat. A portugálok „csak” a harmadik helyért játszhatta, 2:1-re megverték a Szovjetuniót. Eusébio újból büntetőből talált a hálóba, és kilenc találatával ő lett a vb gólkirálya.

A hetvenes években, jóval túl a harmincon, az Egyesült Államokban és Mexikóban próbálta meg dollárra váltani a hírnevét, nem játszott már csúcsformában. Igaz, 1976-ban két országban is bajnok lett, Mexikóban a CF Monterrey, míg az NASL-ben (North American Soccer League) a Toronto Metros-Croatia légiósaként. Még mindig nagy sztár volt, de kétségtelen, a hatvanas években ragyogott a csillaga a legfényesebben. Eusébio da Silva Ferreira 2014. január 5-én hunyt el.