Brexit: vak vezet világtalant?

Határozott lehetőség, hogy néhány hét alatt alkut kössön a brit kormány és Brüsszel a brexitről. Ezt mondta Arlene Foster, a brit konzervatív kormányt gyakorlatilag hatalmon tartó északír Demokratikus Unionista Párt vezére.

A politikus az előtt beszélt erről, hogy találkozott Michel Barnier brüsszeli főtárgyalóval, de ismét feltételként kötötte ki, hogy az Európai Unióból kilépő Nagy-Britannia északír határa és az uniós tag Ír Köztársaság határa között nem lehet határellenőrzés.

Így kérdéses, hogy Foster vajon milyen gyors alkura utalhatott, hiszen ő és Theresa May brit kormányfő is ki akarja léptetni Nagy-Britanniát az európai vámunióból – amihez nem kell EU-tagság – ugyanakkor valamilyen módon vámmentességet kellene fenntartani a szigetország és Európa között. Erre lenne jó a vámunió, amiről Mayék nem akarnak hallani.

Az északír vezető, Foster szerint „politikai akarattal” meg lehet állapodni.

Az Európai Unióban is arról beszélnek, hogy küszöbön áll a megállapodás és így felpöröghetnek a brexit körüli tárgyalások. Barnier szerdán tárja az Európai Bizottság elé az eddig elért eredményeket, pénteken pedig a tagállamok nagykövetei tanácskoznak a témában.

A fogaskerekek közé azonban épp a brit belpolitika tolhat be egy piszkavasat, és éppen olyan erők, amelyek közelebb állnak Európához, mint a kormányzó konzervatívok.

A brit Munkáspárt és a Skót Nemzeti Párt is világossá tette, hogy leszavazzák Theresa May kormányfő alkuját, mert az túlságosan eltávolítja Nagy-Britanniát az Európai Uniótól. A konzervatívok lázadó képviselői szerint viszont nem eléggé, úgyhogy 40-en kilátásba helyezték a vétót a jövőre várható szavazáson.

Brüsszelben így most a fejüket foghatják. Még ha nagy nehezen össze is hoznak egy megállapodást a brit kormányfővel, azt valószínűleg újra kell majd tárgyalni - és lehet, hogy azt már egy új brit kormánnyal kell megtenni. A másik opció az, hogy Nagy-Britannia mégis a jövőbeli viszonyt és kereskedelmet szabályozó egyezmény nélkül „esik ki” az EU-ból, amit manapság „vak brexitként” emlegetnek.

Ez befektetői pánikot, a nyugati szövetségi rendszer meggyengülését és a kereskedelem elakadását is magával hozhatja – bár a brexit keményvonalas tábora szerint ez merő ijesztgetés.

Annyi bizonyos, hogy a vak vagy kemény brexit esetén a britek a Kereskedelmi Világszervezet által megállapított és nem kedvezményes vámokat alkalmazva kereskedhetnének volt európai partnereikkel – ami a keményvonalas tábor örömére azzal is járna, hogy az európai migránsoknak már nem lenne joguk beáramlani a szigetországba.

Ez a tábor azt gondolja, hogy megéri a kemény válás, és hogy a fájdalom csak átmeneti lesz, a kötelékeitől szabaduló Nagy-Britannia azzal köthet majd vámalkukat, akivel akar és a szigetország felvirágzik.

Egy német intézet felmérései szerint ez a fogatókönyv évi 3 milliárd euróval növelné meg a britekhez exportáló német cégek költségeit és idővel az export 57 százalékkal esne vissza.