Szakértő: a Mol–NIS házasság át fogja rendezni a közép-kelet-európai olajipari és üzemanyag-ellátási tájképet

A közép-európai régió kőolajpiaca földrajzi értelemben viszonylag kis területet fed le, mégis erősen fragmentált, mind a legfontosabb cégek dominanciája, mind az általuk követett üzleti stratégia terén. Valójában nincs is egységes és stabil közép-európai piac, inkább a rendkívül erős verseny dominál. A vállalati erősorrend, ha ideiglenesen stabilizálódott is a kommunista éra bukása után, most egy rendkívül gyors és mélyreható újbóli átalakulás közepén van az orosz–ukrán háború, az EU-G7 szankciók és az USA geopolitikai koncepcióváltása miatt – írja Dr. Toldi Ottó, az MCC Klímapolitikai Intézet vezető kutatójának elemzése.

A közép-európai régió legfontosabb kőolajipari szereplői a lengyel állami többségű PKN Orlen, a magyar Mol Csoport, az osztrák OMV-Petrom Csoport és az angol-holland Shell, de fontos regionális szerepe van a szerbiai NIS-nek és jelen van az olasz ENI (Agip) és az angol BP is.

Az orosz–ukrán háború és a szankciók miatt a régió számos országában politikailag tarthatatlanná vált az orosz tulajdonú üzemanyag-kereskedelem, miközben az ellátásbiztonság fenntartása miatt a kormányok nem engedhették meg az infrastruktúra megszűnését.

Ebben a helyzetben a PKN Orlen erőteljes EU-s politikai hátszelű szereplőként jelenhetett meg, ott áll mögötte a „hajlandóak koalíciójának” oszlopos tagjaként a lengyel állam, amely NATO- és EU-tagként ideális jelölt volt az orosz eszközök átvételére. Erre példa a lengyelországi, magyarországi, baltikumi és csehországi Lukoil érdekeltségek felvásárlása. A jelentős terjeszkedés ellenére

a PKN Orlen régiós súlya azért alapvetően két országra épül: Lengyelországban nagyjából egyharmados, Csehországban közel harminc százalékos kiskereskedelmi részesedéssel rendelkezik,

amely régiós szinten kiemelkedő pozíciót biztosít, ugyanakkor sérülékennyé is teszi a vállalatot, hiszen bármelyik kulcspiacon bekövetkező szabályozási vagy politikai változás azonnal torzítja az összteljesítményt.

Ezzel szemben a Mol Csoport stratégiája más logikát követ.

A Mol nem sok országban van jelen, viszont ahol igen, ott extrém magas nemzeti koncentrációt ér el.

Ez különösen igaz Magyarországra, ahol a Mol 45–50 százalék körüli piaci részesedése önmagában elegendő ahhoz, hogy a vállalat a nyolc országra számolt régiós átlagban az első helyre kerüljön.

Szlovákiában a Slovnaft, Horvátországban az INA hasonlóan erős pozíciót tölt be, ami azt mutatja, hogy a Mol modellje nem a széles földrajzi lefedettségre, hanem a mély, politikailag és intézményileg beágyazott nemzeti jelenlétre épül. Magyarország nélkül a Mol csupán a második ligában szerepelne régiós szinten; Magyarországi súlyával azonban egyértelmű piacvezetővé válik. Ez jól szemlélteti, hogy a régióban egyetlen nagy, erősen koncentrált nemzeti piac többet ér, mint több közepes jelenlét együttvéve.

Az OMV Csoport – beleértve az OMV Petromot is – egy harmadik, kiegyensúlyozott modellt képvisel. Az OMV sehol sem ér el Mol- vagy Orlen-szintű dominanciát, viszont Ausztriától Románián át Magyarországig több országban stabil, közepes piaci részesedéssel van jelen. Ez a portfólió-alapú stratégia alacsonyabb politikai kockázatot és kiegyensúlyozottabb cash-flowt biztosít, ugyanakkor korlátozza az árazási erőt és a nemzeti szintű befolyást.

A jelen ismeretében logikus a kérdés, hogy mi várható, hogyan alakul majd a legfontosabb régiós olajipari cégek jövőbeli versenye középtávon?

A jövőbenézés kulcskérdése a „finomítói potenciál” elemzése,

hiszen ez már régen nem csak a névleges kapacitásról szól, hanem arról, hogy a vizsgálatunk tárgyát képező cégek mennyire rugalmasan és magas hozzáadott értékkel tudnak termelni a következő 10–15 évben és arról, hogy mennyire képesek alkalmazkodni az európai energia- és klímapolitikai fordulathoz.

A hagyományos üzemanyag-fókuszú finomítás hosszabb távon zsugorodó piac, ezért azok a szereplők vannak jobb helyzetben, amelyek komplex, rugalmas finomítókkal, petrokémiai integrációval és alacsonyabb szén-intenzitású megoldásokkal rendelkeznek.

Ebben a keretben a Mol finomítói és petrokémiai eszközei jól illeszkednek a közép-európai kereslethez, miközben a nyersolaj-diverzifikáció és a petrokémia irányába tett lépések javítják az alkalmazkodóképességét.

A Mol és a NIS házassága növelné a regionális ellátásbiztonságot a kőolajbeszerzés stabilizálásával, az ellátásbiztonság, a méretgazdaságosság és a termékdiverzifikáció erősítésével.

Nem túlzás kijelentenünk, hogy a Mol–NIS egyesülés alapvetően fogja átrajzolni a közép-kelet európai olaj- és üzemanyagpiacot. Az eddigi nyugat-keleti cégintegrációk helyett elsőként jönne létre egy észak–déli irányban integrált regionális cégcsoport, amely egyszerre rendelkezne jelentős finomítói kapacitással, kiterjedt kiskereskedelmi hálózattal és közép-európai, balkáni piaci jelenléttel.

Ez utóbbi pedig döntő jelentőségű fejlemény, hiszen az orosz energiahordozók egyetlen valós alternatívája a „transz-balkáni” irányból – Közép-Ázsiából, a Fekete-tenger irányából, Törökországból, vagy a Földközi-tenger keleti medencéje felől is – itt vezet át.

A Mol eddigi stratégiája a közép-európai „core” piacok védelmére és a downstream rugalmasság növelésére épült, míg a NIS erőssége a szerb–balkáni pozíció, egy domináns finomító és egy kvázi-monopolisztikus belső piac. Egyesülésük ezt a két világot kapcsolná össze Közép-Ázsiával és a Transz-Kaszpi régióval.

A szerbiai NIS eszközállománya egy klasszikus, vertikálisan integrált olajipari modellre épül, amely a kitermeléstől a finomításon és logisztikán át egészen a végfelhasználói értékesítésig lefedi az értékláncot. Ez a struktúra különösen erős piaci pozíciót biztosít számára Szerbiában és a tágabb nyugat-balkáni térségben.

A NIS portfóliójába tartozik Szerbia egyetlen kőolaj-finomítója, a Pančevo Oil Refinery, 4,8 millió tonna/év kapacitással.

A termékpalettában szerepel többek közt Euro 5 motor- és repülőgép üzemanyag, LPG, petrokémiai termékek, fűtőolaj, bitumen, kenőanyagok. Üzemanyag-kiskereskedelem (hagyományos és EV töltőállomások): a NIS a Balkánon 400+ töltőállomásos hálózatot működtet NIS Petrol néven. Meg kell jegyezni, hogy a NIS-nek van finomítója Újvidéken is (Novi Sad), amely az 1960-as években épült és része volt a szerb olajipari komplexumnak, ám iparági profilok szerint ennek a létesítménynek 2012 óta megszűnt a hagyományos kőolaj-feldolgozó szerepe, jelenleg a gyártás a kenőanyagokra korlátozódik. Korabeli iparági és történeti források alapján a névleges feldolgozási kapacitása nagyjából 1,0–1,5 millió tonna/év kőolaj nagyságrendben mozgott.

A Mol–NIS egyesülés nem lényegtelen hozadéka lehetne továbbá a MOL-JANAF együttműködés rendezése, a vitás kérdések kielégítő megoldása.

A JANAF a Mol-finomítókat ellátó legnagyobb nem orosz kőolajvezeték horvát tulajdonosa és üzemeltetője, egyben a NIS pančevoi finomítójának is a legfontosabb szállítója.

A horvátországi Omišalj olajtermináltól induló Adria vezeték északi szálán ugyanis Magyarország kapja a kőolajat, a déli szálán pedig Szerbia. A Mol–NIS tranzakció után a Mol lesz a JANAF legnagyobb vásárlója, a korrekt üzleti viszony tehát kulcskérdés mindkét fél számára.

A Mol–NIS kooperáció által megnyitott jövőbeli lehetőségekkel kapcsolatban írja Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója Facebook posztjában: „Történelmi jelentőségű döntés született: Magyarország energiabiztonsága új szintre lép.

A szerbiai NIS körüli tulajdonosi átrendeződés nyomán a Mol meghatározó szerephez jut, ami közvetlenül erősíti hazánk energiaellátásának biztonságát.

A Mol térnyerése a régióban hosszú távú pozícióépítés. Olyan döntés, amely nem a következő hónapokra, hanem évekre, évtizedekre szól. Az energia ugyanis ma már nem csupán versenyképességi kérdés. Egy ország energiaellátása egyben az adott nemzet biztonságának és stabilitásának alapja is. Aki felügyelni és irányítani tudja az ellátási láncokat, az nagyobb hatékonysággal képes megvédeni a saját országát a külső nyomástól és a piaci sokkoktól. A mostani lépés ezt a védelmet erősíti meg Magyarország számára. A döntés értelmében Magyarország nagyobb befolyással fog rendelkezni a térség energiafolyamataira, egyben növeli energiaszuverenitását: vagyis kevesebb a kiszolgáltatottság, nagyobb a kontroll, több lehetőség Magyarország számára.

Ez a magyar út. Vannak, akik Brüsszel követelései mentén letérítenének minket erről. A nemzeti kormány a garancia arra, hogy hazánkat a jövőben ne szolgáltassák ki multiknak, bankoknak és idegen érdekeknek, és a stratégiai kérdésekben Magyarország maga hozhassa meg a döntéseit.”

És ez csak az első lépés, hiszen a kőolajipar annyi más iparág fejlődésének is az alapját jelenti: vegyipar, gyógyszeripar, műanyag-, műtrágyagyártás, építőipar, bútoripar és autóipar. De lehet, hogy a lista még nem is teljes – fűzi ehhez hozzá Dr. Toldi Ottó, az MCC Klímapolitikai Intézet vezető kutatójának elemzése.