A vb-történet ötven legjobb futballistája: 41. Leonidas - a fuszeklis playboy

Rio de Janeiro São Cristovão nevû negyedében született, 1913. szeptember 6-án. A Sírio-Libanës csapatában kezdte a pályafutását 1930-ban, majd egy évvel később az ugyancsak riói Bonsucesso tagja lett. 1933-ban rövid és boldogtalan kirándulást tett a a montevideói Peñarolban, majd a következő esztendőben visszatért Rióba, első nagy sikereként a Vasco da Gamával megnyerte az állami bajnokságot. Jó érzékkel állt ismét odébb, vagy ő jelentette a különbséget, ki tudja már. Mindenesetre 1935-ben már a Botafogóval lett a cariocák bajnoka. 1936-ban ismét klubot váltott, a Flamengo tagja lett, 1942-ben hosszas vita után a São Paulo FC-be igazolt. Utolsó klubjával ötször (1943, 1945, 1946, 1948, 1949) is megnyerte a paulista ligát, azaz az állami bajnokságot.

Leônidas akkori népszerűségével legfeljebb csak a szigorúsága ellenére is rajongott államfő, Getúlio Vargas és az énekes Orlando Silva vetekedhetett. Az egykori szegénygyerek playboy életmódot folytatott, a becenevével és a fényképével hirdetett csokoládék és cigaretták után kapott pénzekből meggazdagodott, bekerült a társadalmilag magasabbnak számító körökbe.

Rajongtak érte a nők, s ő egyiküket sem akarta megfosztani az élvezetektől.

Soha nem nősült meg, igaz, egyszer nagyon közel járt hozzá. Ám az eljegyzését nem követte házasság, mivel egy neves jogász nem adta hozzá a lányát. Még ha ő a Fekete Gyémánt volt is…

A válogatottban 19 hivatalos mérkőzésen 21 gólt (továbbá 18 nem hivatalos meccsen 16 gólt) szerzett,

ő az egyetlen világklasszis brazil csatár, akinek egynél magasabb a gólátlaga a nemzeti tizenegyben.

Szerepelt az 1934-es és az 1938-as világbajnokságon, előbbin is szerzett gólt, utóbbin egyenesen a torna gólkirálya, valamint bronzérmes lett.

A Mondialon a lengyeleknek három, a csehszlovákok ellen mindkét meccsen egy-egy gólt lőtt. Az elődöntőben, az olaszok ellen egyet sem – de erről nem tehetett. A vezetők ugyanis kihagyták a Squadra Azzurra ellen az addig remekelő Leônidast, és másik kiváló csatárukat, Timet. Utóbb azt mondták, könnyebben sérültek voltak. De hogy tényleg azok voltak-e? Mindenesetre mindketten úgy vélték utóbb, készen lettek volna a játékra! Tudva arról, hogy a magyar csapat döntőbeli „meggyengítésére” később politikai magyarázatokat találtak az akkori olasz-magyar kapcsolatokat emlegetve, könnyen juthatunk arra a megállapításra, hogy a Vargas-érában a brazil–olasz kapcsolatok is kiválók voltak, bár éppen 1938 első felében volt némi hűvösödés tapasztalható a brazil fasiszta párt, az AIB betiltása után, amely aztán egy májusi, kudarcba fulladt államcsínyhez is vezetett. De biztos, hogy

akadtak olasz-szimpatizánsok, sőt olasz származásúak a brazil vb-küldöttségben is.

Mindenesetre – hogy visszakanyarodjunk a futballhoz – a brazilok 2:1-re kikaptak az elődöntőben az olaszoktól.

Leônidas aztán a „bronzmérkőzésre” visszatért, s a svédeknek két gólt lőve a torna gólkirálya lett.

Játékának leghíresebb és egyben leglátványosabb eleme a Brazíliában ,,bicicletának" nevezett ollózás volt, a korabeli feljegyzések szerint ő volt az első brazil, aki ezzel a mozdulattal szerzett gólt. Viszavonulása után edzőként, majd televíziós kommentátorként is dolgozott, utóbbiban volt sikeresebb. 2004 januárjában hunyt el.