A vb-történet ötven legjobb futballistája: 47. Daniel Passarella - Törőcsik rossz szelleme

A Buenos Aireshez közeli Chacabucóban 1953. május 25-én született védő a Saramiento csapatában kezdett el futballozni. Nestor „Pipo” Rossi, a negyvenes-ötvenes évek legendás játékosa fedezte fel, s hívta a River Plate-hez. 1974-ben, egy Boca Juniors elleni Superclásicón mutatkozott be az első csapatban. Villámkarriert futott be, 1975 végére már a sajtó a válogatottba követelte.

1976 elején még nem játszott Budapesten, a magyarok ellen elveszített mérkőzésen, ám három nappal később, Kijevben, már ő volt a középhátvéd a szovjetek ellen.

Hamarosan az egyik vezéralakja lett César Luis Menotti hazai rendezésű világbajnokságra készülő válogatottjának. Az első négy válogatott mérkőzésén három gólt szerzett. A Soványnak becézett tréner Kempes kivételével csak az otthon játszókra épített, a védelmet Passarella vezényelte.

Az argentinok a magyarok ellen kezdték a tornát,

Passarella elsősorban azzal tűnt ki, hogy társaival egyetemben megpróbált minden létező percben belerúgni egyet Törőcsik Andrásba.

Bírói segítséggel az argentinok végül 2-1-re nyertek, majd ugyanezzel az eredménnyel verték a franciákat. Passarella kihasználta, hogy kapnak egy vitatható büntetőt, ő lőtte az argentinok első gólját. Az olaszok ellen meglepő, de nem túlságosan bántó vereség után a középdöntőtől már nem tévesztett az Albiceleste, a lengyeleket 2-0-ra megverte, a nagyon erős brazilok ellen 0-0-ra végzett, majd a peruiakat, ismét csak vitatható körülmények között, 6-0-ra kiütötte. A Passarella által vezényelt védelem egyetlen gólt sem kapott a középdöntőben. Aztán megnyerte a hollandok elleni döntőt is –

története során először, világbajnok lett.

A Maradonával még tovább erősített válogatott, s benne Passarella az 1982-es, spanyolországi világbajnokságon is játszott a magyarok ellen (4-1). Előtte kikapott a belgáktól, utána megverte a salvadoriakat, csoportmásodikként jutott tovább, mint 1978-ban. Ám ezúttal ez nem hozott szerencsét. A középdöntőben összekerült azzal a két csapattal, amellyel már négy évvel korábban sem bírt, s miután kikapott az olaszoktól és a braziloktól is, kiesett.

Passarella, immár Carlos Bilardo kapitány döntéseként, ott lehetett az 1986-os világbajnokságon is.

Az argentinok egyetlen kétszeres világbajnok futballistájukként tartják számon,

ám gyomorproblémái miatt nem játszott egyetlen percet sem a tornán.

Daniel Alberto Passarella az 1982-es Mundial után Olaszországba szerződött, négy szezont a Fiorentinában, kettőt az Internazionaléban töltött. Hazatérve az addigi leggólerősebb hátvédként zárta le a karrierjét, csúcsát később megdöntötte Ronald Koeman.

A Főnök nem szakadt el a futballtól. Sikerrel dirigálta a River Plate-et, három bajnoki címet is nyert. Volt argentin és uruguayi szövetségi kapitány, az Albiceleste élén (1994–1998) nem igazán jött ki sztárjátékosaival, működése leginkább arról maradt emlékezetes, hogy Fernando Redondót és Gabriel Omar Batistutát is fodrászhoz akarta küldeni, előbbi le is mondta a válogatottságot. Az argentinok úgy tartják, egyike annak a mindössze öt embernek (a másik négy Santiago Bernabéu, Eduardo Pimentel, Franz Beckenbauer és Carlos Babington), aki játékosként, vezetőedzőként, illetve sportigazgatóként, valamint elnökként is szolgált egy klubot. Mint Passarella a River Plate-et.