Általánosságban a nyugat-európai és a skandináv országokban is erősödik a bevándorlás-, ezáltal az iszlámellenes közhangulat. Itt ugyanakkor
nem a széles társadalmi csoportoknak a véleményét láthatjuk leképeződni, hanem radikális, szélsőséges csoportokét, azon belül is pár személyét
– emelte ki Sayfo Omar.
A mostani sorozat Svédországban kezdődött, ahol is egy iraki keresztény menedékkérő volt az első, legalábbis ebben a hullámban, aki lángra lobbantott egy Koránt, mely folyamatba most egy Dán Patrióták nevű csoport csatlakozott be, aminek két aktivistája égette el a szent könyvet. Mindezt a skandináv országok a szólásszabadság keretein belül kezelik, és nem tudják megakadályozni a hasonló eseteket, még akkor sem, ha diplomáciai problémákat okoznak – tette hozzá a szakértő.
A világ országai közül hozzávetőleg nyolcvanban vannak érvényben úgynevezett blaszfémia-törvények, amik a különböző vallások érzékenységét veszik figyelembe, védve például a szent könyveket is, de a szóban forgó skandináv országok kivételek.
Sayfo Omar szerint a mostani események elsősorban egyéni érdekeket szolgálnak. Felidézte a mostani eseménysorozat kezdetét, amikor Stockholm központjában egy 37 éves iraki menedékkérő, nevezetesen Salwan Momika elégetett egy Koránt. Róla tudvalevő, hogy korábban tagja volt egy milicista csoportnak Irakban, ahol többek között a legnagyobb támogatottságú síita mozgalommal, az asz-Szadr-mozgalommal is próbált szövetségre lépni, majd miután ez nem sikerült, politikai influenszerként tevékenykedett. Végül 2017 végén utazott Svédországba, ahol menedékjogot kért – ismertette a kutató. Esetében egy egyszemélyes akcióról van szó, amivel megpróbálta elnyerni különböző svédországi bevándorló- és iszlámellenes csoportok szimpátiáját. Tettének következményeként a Szadr-mozgalom „szükséges lépésként” Svédországot tette felelőssé, lemosva magáról azt a vádat, hogy korábban kooperált volna ezzel a keresztény iraki személlyel. A képhez az is hozzá tartozik, hogy az asz-Szadr mozgalom bár 2021-ben kormányra jutott, kiesett a hatalomból és azóta az utcán politizál, a tömegeket mozgatva.
Sayfo Omar egyetértett azzal, hogy
a fentiekhez hasonló akciók mindenképp fokozhatják a terrorfenyegetettséget ezekben az országokban,
hiszen vannak radikálisok Nyugat-Európában, különösen diaszpórákban, akik nem kötődnek a társadalomhoz, de sok esetben még a bevándorló közösségekhez sem. Ők egy személyben hozzák meg a döntéseiket, és valóban fennáll a veszélye annak, hogy drasztikusan lépjenek fel – húzta alá.
Amiktől viszont kevésbé kell tartani a szakember szerint, azok a diplomáciai bonyodalmak, mert a politika racionálisabban működik az iszlám világban is, a mindenkori vezetők pedig végiggondolják, hogy mire milyen arányossággal lépjenek fel. Ezt alátámasztva most Egyiptom, Törökország és Irak tiltakozik a dán kormánynál, bekérették a nagyköveteket, de mindegyik állam visszafogottan áll a témához, és a sajtóban, legalábbis az állami ellenőrzés alatt állókban hangsúlyozzák, hogy itt kis számú szélsőségesek akciójáról van szó. De szükségszerűen ezt a gesztust meg is kell tenniük, hiszen mégiscsak az ő követségeik előtt zajlottak az akciók – zárta gondolatait a szakértő.