Azzal, hogy mára igen jelentős arányt ért el a Kohézió barátai nevű országcsoport, tehát azok az államok, amelyek bizonyos statisztikák alapján elmaradnak egy közösségi átlagtól és emiatt automatikusan jogosulttá válnak különféle támogatásokra, azzal
született egy egyfajta előre beprogramozott ellenállás.
Ugyanis a kohézióban - ahogy korábban az agrárpolitikában érdekelt országok -, valamint a fejlesztésben, a piaci versenyben, az innovációban, a korszerű és intenzív tőkefelhasználásban érdekelt, világgazdasági versenyre készülő országcsoport tőke- és beruházásigénye merőben eltérő. A kohéziósok számszeri többsége miatt a pénzfelhasználásnál is egészen
más szemszögből „nyomják” a vitát, mint pár évtizeddel korábban,
amikor ezek a tagállamok még nem voltak benne az osztozkodásban, magyarázta az InfoRádióban Fóris György.
A Bruxinfo elemzője megjegyezte, a köznapi megközelítés szerint egy országnak addig lenne érdemes az Európai Unió tagjának maradnia, amíg nettó kedvezményezettje a közös költségvetésnek, és mihelyst többet fizet be, mint amennyit kap, a logika alapján ki kellene lépnie. Ez azonban mégsem történik meg, és a gazdag országok (manapság "fukaroknak" is nevezik őket) nem ettől teszik függővé a tagságuk megőrzését, mi több, többnyire ciklusról ciklusra rávehetők bizonyos összegek befizetésére és „az üzlet megy tovább”.
Vagyis más érdekeltségi rendszer is van annak hátterében, hogy egy ilyen ország bent maradjon.
A kohéziós alapok létrehozásának gondolata egyidős azzal, amikor a tagok úgy döntöttek: ténylegesen kerüljön sor a közös pénz, vagyis az euró bevezetésére. A kilencvenes években a maastrichti szerződésből nőtt ki az a konkrét előkészület, amely a korábbi évtizedek során többször felmerült közös pénz ötletét immár átültette a végrehajtás szakaszába. Persze már az előzetes viták során szembesültek a tagok, hogy a közös pénzt üzemeltetni, fenntartani nagyon eltérő gazdasági alapokon nyugvó országok között problémákhoz vezethet – ami a válság éveiben, 2008-ban, 2009-ben be is igazolódott a görögök esetében – jegyezte meg.
Következésképp, ha azt szeretnék, hogy minél több ország részt vegyen a közös pénzben – aminek másfelől természetesen megvan a maga gazdaságot stimuláló és politikai kohéziót erősítő szerepe –, akkor ezt intézményesítetten is elő kell segíteni, hogy az akkor még eltérő gazdasági alapon álló országok fokozatosan zárkózzanak fel egy bizonyos közös szintre, és ennek a finanszírozását volt hivatott elősegíteni a kohéziós támogatási rendszer. Ilyen értelemben azok, akik befizetnek, valahol azt finanszírozzák, hogy az ő gazdasági vállalkozásaik számára is közös terepet jelentő gazdasági térség egy mind optimálisabb működési környezeti szintet érjen el, márpedig ehhez fejleszteni kell, és nem csak a saját országhatáraikon belül – magyarázta a Bruxinfo elemzője.