Miként sok remek festmény megörökíti, Anglia és Hollandia több tengeri háborút vívott a vizek uralmáért a 16-17. században. Aztán szövetségesek lettek, de a Covid-pandémia idején úgy tűnt, megint összetűznek. Erre utalgat az írói vénával megáldott Boris Johnson októberben boltokba kerülő memoárjában. A műveiben – és politikai kommunikációjában – a fikciótól sem idegenkedő volt brit miniszterelnök azt írta:
utasítást adott a fegyveres erőknek, tanulmányozzák, rajta tudnak-e ütni egy hollandiai raktáron.
Miért a barátságtalan gesztus a hollandok felé? A potenciális célpont egy leideni raktár volt, ahol AstraZeneca Covid-vakcinákat tároltak. Mivel ezt a hatékony (de később ellentmondásossá vált) oltóanyagot brit tudósok fejlesztették ki, Johnson úgy érezte, hogy a kérdéses ötmillió adag is brit tulajdon volt.
2021-ben botrány alakult ki a vakcina miatt, az Európai Bizottság beperelte a céget. A vita azzal indult, hogy egy belgiumi AstraZeneca-gyár bajai miatt a cég azt mondta: nem tud időben szállítani az uniónak, de el tudja látni Nagy-Britanniát. Válaszul az EU közölte, akkor igényt formál a brit AstraZeneca-üzemekben gyártott adagok egy részére. Viszont a vállalat az állította: nem engedték, hogy brit gyáraiból az Európai Unióba küldjön szállítmányokat. Erre válaszolt az EU azzal, hogy nem akarta engedni a cég hollandiai telepén létrehozott vakcinák exportját az addigra a brexit nyomán a blokkból kilépett Nagy-Britanniába.
Öt hét eredménytelen tárgyalás után Boris Johnson a brit fegyveres erőktől kért tanácsot: rajta lehet-e ütni egy ötmillió dózist őrző leideni raktáron? Amire a brit vezérkari főnök helyettese azt mondta: igen, és elmondta, hogyan. Egy csapatot normál légijárattal, polgári utasként küldtek volna Amszterdamba, egy másik pedig az éj leple alatt, motorcsónakokon szelte volna át a tengert és hatolt volna fel Leidenig a holland csatornákon. A merész terv részeként a zsákmányt kamionnal vitték volna az európai oldalon lévő kikötőkbe, majd onnan vélhetően hajóval, Nagy-Britanniába.
A modernkori kalóztámadás ötletét közben gyorsan elvetették, mivel Johnson szembesült azzal: „őrültség lett volna lerohanni egy NATO-szövetségest”. Ugyanakkor azt állította: az EU rosszindulatúan bánt a britekkel, mert azok gyorsabban oltottak, mint a tagállamok.
Az ügy további pikantériája az volt, hogy a vita idején az Európai Gyógyszerészeti Ügynökség még nem is hagyta jóvá az AstraZeneca-vakcinát. Később azonban igen, ám az elmúlt években ritka, de súlyos mellékhatásai miatt beperelték a gyártót.
A Johnson-memoár címe azonban utal szerzője nonkomformista lényére és stílusára: az Unleased címet kapta, amit Szabadon engedettnek vagy akár Láncról szabadultnak is lehet fordítani. A volt brit kormányfő a visszaemlékezéseiben kitér arra is, hogy
majdnem belehalt a Covid-fertőzésébe. Csak két ápolója 24 órás odaadó munkája mentette meg.
Pikáns módon két migráns dolgozóról, egy portugálról és egy új-zélandiról volt szó, miközben a brexitkampány, amelynek Johnson egyik kulcsfigurája volt, részben a migráció elleni szlogenekre épül (ráadásul összemosta a legális migrációt az illegálissal).
Bár magából a koronavírus-fertőzésből felépült, a Covid lett az, ami megölte Johnson politikai karrierjét: belebukott a karanténtilalmak ellenére megtartott kormányzati bulik ügyébe. A könyvben azonban ismét ártatlanságát hangoztatta.
A kötet megjelenését a brit konzervatívok őszi konferenciájához és a pártvezető-választás utolsó fordulóihoz időzítették, és kérdés, hogyan hat rájuk. Johnson – akit saját pártja kényszerített lemondásra – jelezte, nem megy el a tory kongresszusra.