Izrael és a Hamász háborúját az utóbbi napokban főképp a gázai palesztin lakosság szenvedi meg. Hogy pontosan hányan halnak meg, arról vita folyik, mivel a területet kormányzó Hamász egészségügyi minisztériumának adatait a nyugati újságírók kétségbe vonják.
Mindenesetre az izraeli bombázás miatt a területen humanitárius válság alakult ki, és nagy szükség van az ENSZ segélyszállítmányaira. Antonio Guterres főtitkár megjegyzése viszont, miszerint a Hamász október 7-i, izraeli vérfürdője „nem vákuumban történt”, kiverte az biztosítékot Izraelben.
Gilad Erdan izraeli ENSZ-nagykövet érzelmes beszédben követelte a főtitkár lemondását – hacsak nem kér bocsánatot. Azt állította, hogy szavaival igazolja a terrort, és az áldozatot hibáztatja. Majd bedobta azt a megjegyzést, amit az Egyesült Államokól Ukrajnán át sokan szeretnek az ENSZ fejéhez vágni, amikor a világszervezet testületei nem tudnak egyértelműen igazat adni nekik:
„miért is létezik?”
Az izraeli harag itt azonban nem ért véget. Szerdán a külügyminisztérium leállította a vízumkiadást ENSZ illetékeseinek. Parlamenti- és kormányképviselők „tiszta őrületnek” nevezték Guterres szavait, aki „megbukott a vizsgán”. Eli Kohen külügyminiszter lemondta vele tervezett találkozóját, Benni Ganz kormányminiszter „a terror támogatójának” nevezte. Erdan ENSZ-nagykövet pedig úgy fogalmazott: „eljött az idő, hogy megleckéztessük őket”.
Guterres kedden azt mondta: „a palesztin nép 56 éve fojtogató megszállásnak van kitéve. Látta, ahogy földjét folyamatosan felfalják a telepek és pusztítja az erőszak. Gazdasága megfulladt. Tagjai elveszítik otthonukat, amit lerombolnak. Eltűnőben van a reményük a politikai megoldásra”. Hozzátette:
„a palesztinok sérelmei nem igazolhatják a Hamász felháborító támadásait. És, a felháborító támadások nem igazolhatják a palesztin nép kollektív megbüntetését”.
A kialakult helyzetben a Közel-Keletről vitázó emberek körében „kognitív disszonancia” alakult ki: a két oldal támogatói nem hajlandóak hallani a másik sérelmeiről, mert úgy érzi, hogy azzal érvénytelenítik az ő nézeteit.
Így palesztinpártiak gyakran nem hajlandók elítélni a Hamász erőszakünnepét, az Izrael-pártiak pedig inkább nem tudnak arról, hogy Netanjahu miniszerelnök elutasította a béketárgyalásokat a nemzetközileg elismert Palesztin Hatósággal (tehát nem a Hamásszal), és folytatta Ciszjordániában a zsidó telepek kiterjesztését, egyre inkább ellehetetlenítve, hogy ott összefüggő területen létrejöhessen egy palesztin állam.
A palesztin álláspont iránt érzékenyebb al-Dzsazíra közben azt jegyzi meg, hogy az arab és muszlim világban egyre nagyobb a harag Izrael nyugati szövetségeseivel szemben. Ebben a hangulatban egy tunéziai korrupcióellenes civilszervezet közölte: többé nem fogad el amerikai anyagi támogatást – talán azért is, mert
„sokan a nyugati befolyás trójai falovának tartják ezekben az országokban az NGO-kat”
– jegyzi meg az al-Dzsazíra.