Tényleg rosszul tűzték fel a kokárdát Petőfi Sándorra

Valamiféle ellenállókként büntették azokat a forradalom után, aki Kossuth szakállat viselt, mert tudták azt, hogy ez mit jelent: az 1848-49-es szabadságharcra emlékeznek, és ennek az emlékét akarják valamilyen módon felszínen tartani - mutatott rá az InfoRádióban a nemzeti ünnephez kapcsolódóan Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató.

Felidézte: 1945-től megint a legnagyobb nemzeti ünnep lett március 15-e, de 1950-től április 4., "a felszabadulás ünnepe" lépett a helyére, majd 1956-tól csak az iskolákban szabadott "március tizenötödikézni", egészen a rendszerváltozásig. "A hetvenes-nyolcvanas években a Petőfi-szobornál Pesten gumibotozásra is sor került, ám a fiatalok rendre kifejezték, az eredeti, '48-as üzenetből szeretnének kérni, nem pedig az úgynevezett egybegyúrt "forradalmi ifjúsági napokat". Hiába akarta a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), nem lehetett együtt tünnepelni március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét" - idézte fel a szakember.

1989 után lett ismét állami nemzeti ünnep és munkaszüneti nap március 15-e.

A máig élő néphagyományok között élnek a Kossuth-nóták, a Petőfivel kapcsolatos mondák - merre járt, hol és hogyan halt meg.

Tátrai Zsuzsanna egy fontos, közkeletű, a nemzeti ünnephez tartozó tévedésnek is úgymond "hadat üzent".

"Téves volt már Szendrey Júlia kokárdája is,

amit férjére, Petőfi Sándorra tűzött, hiszen ezen az olasz színek sorrendjét lehet megfigyelni. Valószínű, hogy már a forradalom idején is használtak téves kokárdákat, ugyanis a kokárda hajtásának a lényege az, hogy ez a nemzeti színű zászlónak a meghajlítása, és belülről kifelé kellene olvasni;

helyesen a zöld színnek kellene kívül lennie és a pirosnak belül"

- szögezte le.

Kutatások szerint egyébként az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még jól használták, számos festményen is megfigyelhető, hogy a huszárok csákórózsáján még helyesen szerepel a színsorrend, tehát Szendrey Júlia volt az, aki eltévesztette azt.

Maga a kokárda rendkívül fontos szerepet töltött be:

az idegen hatalom elleni tiltakozást, a nemzeti összetartozást szimbolizálta,

politikai jelvényként a kokárdát pedig már a XVIII. századi Franciaországban is használták.

"Máig a kokárdának rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk, és március 15-én a legkisebb gyerektől a legidősebbekig mindenki törekszik arra, hogy legyen kokárdája" - fogalmazott Tátrai Zsuzsanna.

A néprajzkutató rámutatott: mindenféleképpen március 15-e a kokárdaviselés napja, ahogy a lobogózásé is.