- Politikai földindulás Angliában, Starmer elismeri a fájdalmas eredményeket
- A brit kormánypárt súlyos vereséget szenvedett az angliai, walesi és skóciai választásokon
- „Lopakodó ló” akarja legázolni a helyi választást elbukó Starmert
- Kínos belháború zajlik a brit kormánypártban
- Nem mond le a brit miniszterelnök a nyomás ellenére sem
Továbbra is meglehetősen bizonytalan a brit miniszterelnök helyzete, miközben szerdán az uralkodó, III. Károly ismertette a parlamentben a kormány törvénykezési terveit. Sajtóhírek szerint már csütörtökön megkezdődhet a miniszterelnök-cserére vonatkozó eljárás, miután súlyos vereséget szenvedett a Munkáspárt a múlt heti, angliai helyhatósági, valamint a skóciai és walesi parlamenti választásokon. A kialakult helyzetet Gálik Zoltán értékelte az InfoRádióban, továbbá a lehetséges forgatókönyvekre is kitért.
A Budapesti Corvinus Egyetem docense elmondta: még nem tudni, hogy pontosan milyen menetrendet követnek majd, hiszen egyelőre Keir Starmer tölti be a kormányfői tisztséget. Ami biztos: III. Károly szerdán elmondta hagyományos beszédét, ami a következő törvénykezési ciklusra vonatkozó törvényjavaslatokat tartalmazta.
Gálik Zoltán úgy fogalmazott, Keir Starmer egyelőre nem engedte el a hatalmat, maga akarja végigvinni a reformokat. A kormányfői poszt tekintetében a jelenlegi egészségügyi miniszter, Wes Streeting lehet az egyik kihívója, akivel szerdán egyeztetett is a miniszterelnök.
Sajtóértesülések szerint Wes Streeting csütörtökön hivatalosan is bejelentheti, hogy indul a kormányfői posztért Keir Starmerrel szemben. Gálik Zoltán tájékoztatása szerint ehhez az kell, hogy parlamenti frakció képviselőinek legalább a 20 százaléka (körülbelül 80 fő) támogassa őt. Ha az egészségügyi tárca vezetője képes lesz ezt elérni, akkor automatikusan megnyílik a lehetőség arra, hogy megtörténjen a vezetőváltás. Természetesen
ilyen forgatókönyv esetén Keir Starmer is indulhatna a szavazáson, és ott még elvileg megmenekülhet, ha szerez elég támogatót magának.
Az egyetemi docens emlékeztetett, hogy az elmúlt időszakban több miniszterelnök-cserét is láthattunk Nagy-Britanniában, hiszen a Konzervatív Párt tizenkét év alatt öt miniszterelnököt „használt el”. A Munkáspárt esetében ugyanakkor más szabályok vannak, más utakon lehet vezetőcserét elérni. Keir Starmert elméletileg megbuktathatják a képviselők, vagy lemondásokkal a kabinet is eltávolíthatja a posztjáról. Ha a legfontosabb miniszterek kihátrálnak a kormányfő mögül, szinte biztosra vehető a bukása. Ebből a szempontból is kellemetlen helyzetbe került Keir Starmer, hiszen az elmúlt napokban több kormánytag és kormánytisztviselő is lemondott. Kedden jelentette be távozását
- Jess Phillips közbiztonsági miniszterhelyettes, majd miatta
- Fahnbulleh fejlesztési és önkormányzati miniszterhelyettes,
- Alex Davies-Jones igazságügyi miniszterhelyettes
- és Zubir Ahmed egészségügyi miniszterhelyettes.
Ha egy elnökjelölt megszerzi az említett támogatottságot, az egész párt szavazhat róla. Ez azt jelenti, hogy elindul a választási folyamat, ami megköveteli az aspiránstól a programhirdetést. A Munkáspárt ilyen esetben egykörös levélszavazást tart, és a végén a két legtöbb voksot begyűjtő jelölt szavazatait újraszámolják, majd kihirdetik a győztest.
Aki pedig megszerzi a vezető pozíciót a Munkáspárton belül, az automatikusan kormányfő lesz, hiszen a brit parlamenti szokásjog alapján mindig az előző választáson győztes párt elnöke tölti be a miniszterelnöki tisztséget.
Ebben a folyamatban a brit uralkodónak csak formai szerepe van: meglátogatja őt a miniszterelnök-jelölt, akit felkér kormányalakításra. Ahogy Gálik Zoltán fogalmazott, a mindenkori brit királynak/királynőnek a stabilitást kell szolgálnia, ezért a legtöbb esetben nem is mondanak ellent, bár az 1960-as években volt arra példa, hogy nem fogadott el egy konzervatív miniszterelnök-jelöltet II. Erzsébet.
Az egyetemi docens kiemelte: a Munkáspártnak komoly többsége van a parlamentben, a 650 fős törvényhozásban 413 képviselőjük volt a ciklus elején, és még most is több mint 400-an vannak. Ebből kifolyólag nem tartja valószínűnek, hogy III. Károly nem fogadná el az új jelöltjüket a kormányfői tisztségre, amennyiben Keir Starmert valóban leváltják.
Gálik Zoltán elmondta: bár a Munkáspárt két évvel ezelőtt történelmi győzelmet aratott a parlamenti választásokon, nagy kérdés, hogy egy új vezetővel tovább tudja-e vinni azt a programot, amit meghirdetett annak idején. Mint fogalmazott, „egy kicsit elszürkült, elkopott a miniszterelnök is, és hiába ér el bizonyos eredményeket a Munkáspárt például bevándorláspolitikában, az Európai Unióhoz való közeledésben vagy egyes gazdasági területeken, ezek az intézkedések a szakértő szerint nem igazán éreztetik a hatásukat. Hozzátette:
a kormányzó párt csak „nagyon szűk költségvetési pályán tudja vezetni az országot”, egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül,
főleg azért, mert magasak azok a kamatfelárak, amelyeket a kabinet fizet a kormánykötvényekért.
Kudarc kudarc hátán
A Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint egy olyan karakteres vezetőre lenne szüksége a Munkáspártnak, akivel sikerrel tudnák venni a három év múlva esedékes parlamenti választásokat. Azt gondolja, több probléma is tornyosul Keir Starmer körül, aki „szürkén vitte a kormányprogramot”, miközben kitört az Epstein-botrány, amelyben megkérdőjeleződött az ítélőképessége azzal, hogy azt a Peter Mandelsont nevezte ki amerikai nagykövetnek, aki pénzügyi kapcsolatban állt a szexuális bűncselekmények miatt elítélt amerikai üzletemberrel. A legfrissebb kudarc pedig a helyhatósági választásokon elszenvedett „katasztrofális vereség”: a Munkáspárt mintegy 1500 képviselői helyet vesztett az eddigi 5000-ből. A walesi parlamenti választásokon pedig akkorát buktak, amire száz éve nem volt példa.
Gálik Zoltán szerint „az uralkodó párton belüli káosznak mindig örül az ellenzék”, de még túl korai lenne ebből komoly következtetéseket levonni a hatalomtechnika szempontjából, ugyanis továbbra is nagyon stabil többsége van a parlamentben a Munkáspártnak. Sokan úgy vélik, Nigel Farage pártja, a Reform UK lehet a nagy nyertese ennek az időszaknak, de az egyetemi docens felhívta a figyelmet egy komoly ellentmondásra velük kapcsolatban.
A britek az utóbbi időben kiemelt helyen kezelték az Európai Unióhoz való közeledést, a Reform UK programjában viszont az uniótól való távolságtartás az egyik legfőbb pont.
Ugyanakkor a bevándorlásellenesség vagy a menekültpolitika szigorítására vonatkozó fellépések nagy népszerűséget hoznak Nigel Farage pártjának. Csakhogy a Munkáspárt éppen ezeken a területeken tud felmutatni jó eredményeket, előrelépéseket, és a következő hónapokban tovább szigorítaná ezeket az intézkedéseket.
Gálik Zoltán a közvélemény-kutatások eredményei és a „politikai rezgések” alapján arra számít, hogy Keir Starmer elveszíti a kormányfői tisztséget. Mint mondta, abban már nem biztos, hogy egyik napról a másikra mennie kell, inkább azt valószínűsíti, hogy a korábban említett, hosszabb eljárás végén lesz vezetőcsere a Munkáspárt élén.
„Akár kora nyáron is távozhat, de az sem kizárt, hogy kibírja a következő munkáspárti kongresszusig, amit ősszel szoktak tartani”
– jegyezte meg a szakértő.
Úgy véli, jelen helyzetben a múlt heti önkormányzati választás vízválasztó volt, a következő hónapokban pedig nem lesz ilyen nagy belpolitikai esemény Nagy-Britanniában. A Munkáspárt és Keir Starmer túl van egy nagyon fájdalmas kudarcon, és most teljesíteniük kellene, valamit le kellene tenni az asztalra, de Gálik Zoltán szerint sem a körülmények, sem az idő, sem az eredmények, sem az események nem kedvezőek Keir Starmer számára.
A cikk alapjául szolgáló interjút Exterde Tibor készítette.
(A nyitóképen: Keir Starmer munkáspárti brit miniszterelnök (balról a második) és Kemi Badenoch, az ellenzéki Konzervatív Párt vezére (jobbról a második) a londoni parlament, a Westminster-palota felsőházi ülésterméből visszatér az alsóházba, miután meghallgatta a törvényhozás új ülésszakát megnyitó királyi trónbeszédet 2026. május 13-án.)