- Csicsmann László: a nők már levegőt is alig vehetnek Afganisztánban
- Visszaforgatnák az idő kerekét Afganisztán-ügyben a republikánusok
- A hatóságokat kijátszva utazhatnak haza nyaralni a németországi afgán menekültek
- Donald Trump csapata számonkérné a félresikerült afganisztáni kivonulás felelőseit
- Így forgatják a kabuli katonai mentőakcióról szóló filmet - képek
A tálibok 2021 augusztusában kerültek ismét hatalomra Afganisztánban az amerikai vezetésű nemzetközi koalíció csapatainak kivonását követően, és akkor ígéretet tettek arra, hogy helyreállítják a háború sújtotta ország biztonságát. A tálib hatalomátvétel utáni támadások egy részét az Iszlám Állam helyi csoportjai követték el. A múlt héten legkevesebb tíz ember vesztette életét, miután fegyveresek tüzet nyitottak rájuk Afganisztán északi tartományában, Baghlanban.
A Migrációkutató Intézet kutatási vezetője nemrég Afganisztánban járt, és az InfoRádióban elmondta, milyen tapasztalatokat szerzett a közép-ázsiai országban. Sayfo Omar úgy fogalmazott, általánosságban kijelenthető, hogy erősödött a helyi lakosság autonómiája a tálibok újabb uralma alatt Afganisztánban. Felidézte, hogy az amerikaiak és szövetségeseik kivonulása után kártyavár módjára omlott össze az a rendszer, amit előtte mesterségesen kívülről tartottak fenn. A nyugati világgal szimpatizáló lakosság ekkor megijedt, félelem fogta el az embereket, és nagyon sokan el is hagyták az országot.
A tálibok 2021-ben azt a célt tűzték ki, hogy stabilizálják hatalmukat Afganisztánban, de ezzel együtt az elemző szerint azóta „amennyire lehetett, helyreállt a rend”. A szunnita, iszlamista vallási-politikai mozgalom vezetői
a nemzetközi közvélemény felé is azt szeretnék mutatni és kommunikálni, hogy legitim módon gyakorolják a hatalmat.
Sayfo Omar hozzátette: ennek eredményeképpen Afganisztánban erősödik a helyi autonómia, mivel a tálibok „csak annyira avatkoznak be a helyi folyamatokba, amennyire számukra feltétlenül fontos”. Afganisztán ugyanis egy meglehetősen heterogén ország, ahol több etnikum, vallási csoport is él.
A mindennapokban ez azt jelenti, hogy a tálibok hagyják az egyes etnikumoknak, hogy saját hagyományaik szerint éljék az életüket, ugyanakkor ennek fejében elvárják, hogy „politikailag lojálisak legyenek hozzájuk”. Példaként megemlítette, hogy korábban politikai okok miatt, illetve vallási alapon üldözték a síita hazarákat, míg ma már hazara tálibok is élnek Afganisztánban.
Sayfo Omar kitért arra is, hogy mennyire normalizálódott a hétköznapi élet a korábbi rendszerekhez képest. Mint mondta, a közbiztonság kifejezetten jó lett, ami hatalmas előrelépés a múltban tapasztaltakhoz képest. Régebben ugyanis a helyi zavargások miatt éjszakánként kijárási tilalmat kellett elrendelni Kabulban, illetve az afgán fővárosból szárazföldön szinte el sem lehetett jutni Bámijánba vagy Herátba, mert az autópályák mentén emberrabló csapatok garázdálkodtak, illetve az áruforgalmat is megvámolták a különböző milíciák, hadurak.
Ma már viszont zavartalanul közlekedhetnek az emberek az országon belül, kevésbé vannak kitéve veszélyeknek.
A gazdasági problémák viszont nem enyhültek Afganisztánban. Sayfo Omar több, harminc év alatti helyi fiatallal is szóba elegyedett, és szinte mindenki azt mondta neki, hogy ha tehetné, elhagyná az országot, és máshol, főként Nyugaton kezdene új életet. A legtöbben ezt azzal magyarázták, hogy nincs más opció arra, hogy a biztonságos jövőt megteremtve családot alapíthassanak, illetve az ehhez szükséges összeget megkereshessék.
Sayfo Omar a nők afganisztáni helyzetéről azt mondta, a tálib rendszer az elmúlt években különböző korlátozó intézkedéseket vezetett be. Például csak hat osztályt végezhetnek el a nők az iskolában, nem tölthetnek be bizonyos munkaköröket, nem jelenhetnek meg egyedül a köztereken, illetve lakóhelyük 40 kilométeres körzetét csak férjük vagy férfi hozzátartozójuk kíséretében hagyhatják el. Ezzel együtt a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője kiemelte, hogy
a tálib kormányzat hatalmának megőrzése érdekében bizonyos engedményeket is tesz, mert nem akarja elidegeníteni magától a heterogén, eltérő kultúrájú lakosságot.
Éppen emiatt Afganisztánban is vannak olyan középiskolák, ahol nők is tanulhatnak. Sayfo Omar is látott 17-18 éves lányokat iskolai egyenruhában. Ezek az iskolák azonban titokban működnek. A helyi etnikumok közül a hazarák kulturálisan kevésbé konzervatívok, mint a pastuk, ezért a hazarák által lakott településeken boltokban és éttermekben is dogozhatnak nők. Az elemző megfogalmazása szerint az ellenőrzést végző vallási rendőrség ilyenkor „félrenéz”. Sayfo Omar szerint a felsorolt példák azt mutatják, hogy összességében pozitívan változott az élet Afganisztánban.