Mint arról az Infostart is beszámolt, vasárnap tartományi törvényhozási választásokat tartottak a németországi Szász-Anhaltban. Az egykori NDK területén fekvő tartományban a Kereszténydemokrata Unió (CDU) jelentős fölénnyel végzett az élen, a második legtöbb szavazatot az Alternatíva Németországnak (AfD) elnevezésű párt kapta. Holott a választások előtti felmérések azt valószínűsítették, hogy az AfD ennél erősebb, miközben nagyjából 5 százalékkal kevesebb szavazatot kapott, a CDU viszont több mint 5 százalékot hozott.
Prőhle Gergely a két párt népszerűségváltozásáról az InfoRádió Aréna című műsorában kifejtette: a politikának van egy jobboldali, konzervatív szegmense, ahol megtalálhatók a mérsékeltebb és radikálisabb erők egyaránt. „Ezt Magyarországon is ismerjük, annak idején az MDF és a MIÉP, később a Fidesz és a Jobbik” – mondta. Hasonló figyelhető meg Németországban is azzal, hogy kialakult a részben a CDU-ról levált, radikális jobboldalinak mondott AfD, amely bizonyos témákat nagyon látványosan tudott artikulálni, például bevándorlásellenességet.
Németországban ‒ de ez a logika azért Magyarországról is ismert ‒ nagyon könnyen tolódik be, elsősorban a baloldali elfogultságú médiában, egy ilyen párt a szélsőjobboldali sarokba – magyarázta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója, megjegyezve, hogy az AfD esetében nem is nehéz betolni őket a szélsőjobb sarokba, mert
tényleg vannak „nagyon zűrös alakok közöttük, különösen a keletnémet tartományokban”.
Vannak bizonyos területek, amelyeket nagyon sikeresen hangsúlyoznak ki, és ilyenkor mindig a kérdés az, hogy „lehet-e vajon ugyanabban a mondatban sajnálkozni azon, hogy van egy párt, ami rendelkezik egy viszonylag nagy választói bázissal és azon, hogy az a középjobb erő megpróbál saját maga is tematizálni”.
Ha a CDU nem beszél a bevándorlásról mint problémáról, mert a politikai korrektség ezt kívánja, akkor nem csoda, hogy az AfD elvisz olyan szavazókat, akiknek ez fontos – mutatott rá a szakértő. Ha viszont a CDU képes arra, hogy mérsékelten, józanul az integráció problémáiról beszéljen és bizonyos, a nemzeti identitást érintő kérdéseket artikuláljon, vagy adott esetben „ne örüljön annyira az azonosneműek házasságának”, akkor azok a választók, akik az AfD-hez csúsztak át, visszavándorolnak a CDU-hoz. „Ez a tapasztalat született meg most, ezért óriási az öröm a CDU körében” – fogalmazott –, mert látják azt, hogy
lehet nem pusztán a merkeli gyakorlatiassággal, hanem egyfajta értéktudatos érveléssel is választást nyerni.
Orbán Viktornak igaza van, „papírtigriseknek látszunk”
Az InfoRádió Aréna című műsorában mások mellett szó esett arról is, hogy nemrégiben Heiko Maas szociáldemokrata német külügyminiszter felvetette, hogy meg kellene szüntetni a tagállami vétó lehetőségét az Európai Unió külpolitikai döntéshozatalában, miután Magyarország nem támogatta a Kínát elítélő uniós állásfoglalást. Tehát mindez egyértelműen a magyar külpolitikának, illetve a magyar Európa-politikának küldött üzenet.
Prőhle Gergely szerint nagyon ellentmondásos a helyzet, hiszen az Európai Uniónak van egy olyan önképe, hogy a világ nagy versenyzői között ő is megfelelő erővel tud megjelenni és megfelelő érdekérvényesítő képességgel rendelkezik. Ugyanakkor például Josep Borrell biztos néhány hónappal ezelőtti moszkvai útja
„igen szánalmas szerepbe lavírozza bele az Európai Uniót”, a valós érdekérvényesítés nem nagyon működik.
Prőhle Gergely amellett, hogy igazat ad Orbán Viktor miniszterelnök szavainak, miszerint „szánalmas papírtigriseknek látszunk, és következmény nélküli nyilatkozataink után rajtunk nevet a világ”, úgy véli, azt, hogy valamilyen módon a közös külpolitikát alakítani lehessen, és hogy az Európai Uniónak legyen közös hangja, legyen érdekérvényesítő képessége, valamilyen módon el kell érni.
„A külpolitika, a diplomácia nem nyilatkozatok kiadásából áll”
– szögezte le a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója.
A szakember egyetértett, hogy ha bárki elítéli – akár joggal is – Hongkong vagy az ujgurok kapcsán Kínát, vagy Navalnij kapcsán Oroszország ügyében akar eljárni, nem biztos, hogy „egy nagy dérrel-dúrral” kiadott nyilatkozat a legmegfelelőbb, lehetnek sokkal erőteljesebb nyomást gyakorló eszközök. Megjegyezte, a kommunikáció szabályai szerint ha valakire rátámadnak egy nyilatkozattal, az automatikusan ellent fog mondani, hiszen bármi más a gyengeség jele lenne.
Végezetül arra is kitért, nincs róla meggyőződve, hogy az erősebb eszközöket – ahogyan egy egyhangú nyilatkozatot – nem tudnák elfogadni elfogadni a 27-ek. Ugyanis, mint magyarázta, azok az egyeztetési mechanizmusok, amelyek a sokszor érzékeny külpolitikai kérdéseket kezelik,
gyakorta áldozatul esnek egy pártpolitikai indíttatású „magamutogatásnak”.
„Amikor valaki egy nyilatkozattal áll ki, igazából az a célja, hogy a saját táborának beszéljen. És ez érvényes mind jobb-, mind baloldalon.”